Elvesző talált pénzek

A magyar kálvária 2000-ben, az uniós agrár- és vidékfejlesztési pénzeket közvetítő SAPARD-programmal kezdődött. Az akkori mulasztásokra még megfelelő magyarázat lehetett, hogy a csatlakozás messzebb volt, és a Torgyán-féle nívótlan FVM-vezetés nem lehetett tisztában az ügy jelentőségével. A következmény viszont az lett, hogy bizonytalanná vált évi 38 millió eurónyi (10 milliárd forintnyi) EU-s forrás lehívása, és a kormányváltás utáni, kétségkívül eredményeket hozó tűzoltómunka ellenére a pénzek elvesztésének még ma is megvan a veszélye.

Az elmúlt kormányzati ciklus idején az agrárgazdaság biztosan menetelt a semmibe, ezzel kockáztatták Magyarország csatlakozási esélyét - utalt a választások után felmért körülményekre egy tájékoztatóján Szanyi Tibor, a tárca új

MSZP-s politikai államtitkára. Az akkori hírek szerint ő többek között éppen azért került az FVM-hez, hogy a belépéshez szükséges informatikai és intézményi fejlesztéseket tapasztalatai révén felgyorsítsa. A tárcavezetés nyilatkozatai szerint a lemaradások rohammunkaszerű pótlása megkezdődött.

Mi történt hát az elmúlt fél évben, mi váltotta ki most a miniszterelnöki aggodalmakat? A válasz kézenfekvő: az FVM végül nem dolgozott ki olyan intézményátalakítási koncepciót, amely elfogadható lett volna. Mértékadó információk szerint a tárca az államigazgatási egyeztetéseken nem tudott megfelelő kompromisszumokat kötni, amit többen Mészáros Gyula közigazgatási államtitkár rovására írnak. Emellett az MSZP-n belül is vitákat váltott ki, hogy Mészáros - aki a miniszterrel együtt a Magyar Agrárkamara (MA) vezetéséből érkezett a tárcához - az intézményátalakítás kapcsán az MA-nak kívánt volna állami feladatokat átadni.

Ugyancsak a tárca közigazgatási munkáját bírálja több civil agrárszervezet, mivel nem tud dűlőre jutni a vitás piacszabályozási kérdésekben. A helyzet komolyságát jelzi, hogy többen a miniszterelnökhöz fordultak, holott nem szokás az FVM-et a kormányfőnél kijátszani. Tény ugyanakkor, hogy ma az öszszes olyan alapvető mezőgazdasági ágazatban gond van, ahol a minisztérium új vezetése a tárca átvétele után tavaly nyáron rendet ígért. Az FVM részben jogosan mutogat a jegybankra, hogy a monetáris politika a gazdák zsebéből is kivesz nélkülözhetetlen pénzeket. Ettől függetlenül azonban mintha nem értene igazán szót a jó piacszabályozásban szintén érdekelt ágazati szervezetekkel, és mintha az idei költségvetési támogatási mozgástere sem nőtt volna a kívánt mértékben.

A hírek szerint az FVM az uniós ügyekben már a közeljövőben változtat eddigi felállásán, és az EU-s témák képviseletét, illetve koordinálását a politikai államtitkárra és a miniszteri kabinetre bízza a tárcaközi kapcsolattartásban és egyeztetéseken. Ennek első példája, hogy Szanyi nemrégiben minisztériumok közötti koordinációs bizottságot hívott életre. Ma mindenesetre odáig jutottunk, hogy a késlekedés újabb uniós pénzek megszerzését veszélyezteti. Ezúttal olyan PHARE-öszszegekről van szó, amelyek egy részének felhasználhatóságáról holnap döntenek Brüsszelben. A források éppen a korábban előirányzott informatikai és intézményi fejlesztésben segítenének.

Igaz, most "csak" néhány milliárd forint a tét, de később, a belépés után tíz- vagy százmilliárdok is kockán foroghatnak. A termelők ugyanis nem kaphatják meg a mezőgazdasági pénzeket, ha a kifizetői ügynökség, illetve az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszernek nevezett nyilvántartási és kontrollmechanizmus nem lesz működőképes. Éppen elég gond, hogy az EU a támogatásfolyósításnál nem tekinti egyenragúnak a magyar gazdálkodókat az uniós termelőkkel. Nagy blamázs lenne, ha a megszavazott, "normálisnál" jóval kevesebb pénzhez is csak jelentős technikai nehézségek árán juthatnánk hozzá, és a kiharcolt nemzeti dotációk kiutalása is akadályokba ütközne.