Fátyol a jövőre

A hét eleje meghozhatja az iraki válság "mellékhadszíntereinek" eliminálását, az e pillanatban alighanem csak járulékos válságként értelmezendő NATO-, illetve EU-feszültségeknek a feloldását. Nem kell azonban megfeledkeznünk róluk. Az elmúlt héten egy villanásnyi időre felsejlett

a távolabbi jövő egyik lehetősége: szembenállás a mai szoros transzatlanti szövetségen belül, új koalíciók külső erőkkel. A fejlemény valószínűségét az sugallja, hogy minden rendszer egyensúlyra törekszik, egyetlen szerkezet sem bírja el az egyensúly tartós hiányát, s a mai világrend meglehetősen farnehéz.

A kilábalás kiindulópontja a NATO lehet, ahol a védelmi tervezési csoportban Belgium és Németország feladja korábbi ellenkezését azzal szemben, hogy a szövetség megszavazza a kért támogatást Törökországnak: Schröder kancellár már utalt rá, hogy a Hollandiának átadandó fegyverzete felhasználható Ankara számára, míg Guy Verhofstadt belga kormányfő csak attól teszi függővé hozzájárulását, hogy a terv ne minősüljön az első csapás vázlatának. Ebben a NATO-csoportban Franciaország nem vesz részt, miután 1966-ban kivált a katonai szervezetből. A kompromisszum részeként Párizs így kimarad a katonai támogatásból, de megerősíti politikai szolidaritását Törökországgal. Mindez nem változtat azon, hogy az Ankara "védelmére" felsorakoztatandó segítség az észak-iraki front megnyitására készülő amerikai erők anyagi céljait szolgálja - ha lesz háború.

Adva van tehát a lehetőség arra, hogy az Európai Unióban is eloszoljon az importválság. Most már az a kérdés, hogy a hét végi, milliós sokaságra kiterjedő háborúellenes tüntetések mennyire befolyásolják a közvélemény-kutatási eredményekre érzékeny politikusok forgatókönyveit, s mennyire tudatosul, hogy az iraki fegyverzetellenőrök vezetői BT-jelentésben értésre adták: nem lehet rájuk hárítani egy esetleges fegyveres nemzetközi konfliktus felelősségét. (SzH)