Jelképes gazdaságpolitika

Az első szakaszban - az elmúlt nyolc hónapban - a kormány választási ígéreteinek teljesítésével foglalkozott. Ezek középpontjában a belföldi vásárlóerőt bővítő gazdasági intézkedések álltak, kevesebb hangsúlyt kaptak a beruházások, sőt a Széchenyi-terv egyes programjainak megszüntetése, és más projektjeinek lassítása bizonytalanságot hozott a magyarországi beruházási környezetben. Ezt a bizonytalanságot növelték az autópálya-beruházásokkal kapcsolatos ellentmondásos miniszteri nyilatkozatok, valamint az EU-csatlakozás során megszűnő befektetői adókedvezmények. A befektetői bizonytalanságot az is felerősítette, hogy több jel mutatott a kormány és a Magyar Nemzeti Bank közötti ellentétre. Az első szakaszban úgy tűnt, hogy a kormány minden erejével a lakossági vásárlóerőt növelő lépésekre koncentrál, és kevesebb figyelmet fordít a beruházásokra. Az is folyamatosan növelte a magyar gazdasággal kapcsolatos bizonytalanságot, hogy a makrogazdasági adatok közül az egyensúlyi mutatók romlottak, ami a gazdaságpolitika jelentős módosításának a lehetőségét vetette fel. A globális receszsziós környezetben kitűnő növekedési ütem, a kedvező inflációs trend és a továbbra is kedvező munkanélküliségi adatok jelentős szerepet játszottak abban, hogy ezek a bizonytalanságok nem váltak gazdaságpolitikai kockázattá. Az Európa-terv bejelentésével a kormány új szakaszt nyitott, és mérsékelte a bizonytalanságok egy részét, de a gazdaságpolitika lényeges területein új kérdőjeleket is felvetett. Mérséklik a bizonytalanságot azok a pontok, amelyek bekerültek az Európa-tervbe, elsősorban a beruházások élénkítésével kapcsolatos programok, növelik azonban azok a területek, amelyekről nem szólt a miniszterelnök.

Az Európa-terv bejelentése jelképes időpontban történt. Nyolc éve, 1995. március 12-én indult a Bokros-program, amely a jövedelmek és beruházások visszafogásával operált, míg a mostani egy gazdaságélénkítő projektnek tekinthető. Az is jelkép, hogy a kormány működésének első nyolc hónapja után nem egy megszorító csomagot jelentett be, hanem egy gazdaságélénkítő programot. Az Antall-kormány az első nyolc hónap után indítja a Kupa-programot, amely gazdasági receszsziót hoz, a Horn-kormány nyolc hónap után enged a nemzetközi nyomásnak és bevezeti a hasonló hatású Bokros-programot, még az Orbán-kormány is először visszafogja az állami beruházásokat. A rendszerváltoztatás után első ízben látjuk azt, hogy az új kormány nyolc hónap után nem a beruházási kereslet viszszafogását, hanem erősítését hirdeti meg. Az is jelképes, hogy ezt akkor teszi, amikor hazai és külföldi hangok (például az IMF) egy megszorító csomag bevezetésére hívnak fel.

Az Európa-tervbe bekerült pontok jók és hasznosak. A kultúra, oktatás és egészségügy pontjainak gazdasági lépésekkel való együttes szereplése jelképes üzenet: a gazdasági felzárkózáshoz a gazdaságon kívüli területeken kell előrelépni. A vállalkozói hitelprogram is ígéretes, bár a kamara által kidolgozott, és az Orbán-kormány által támogatott programnál lényegesen szerényebb. Az Európa-terv döntő ponton szakít a Széchenyi-terv logikájával, mert a hazai kis- és középvállalkozások számára vissza nem térítendő beruházási támogatás helyett kamattámogatást ad. Ezt kevésnek tartom, mert az EU-beruházási támogatási politikájával azonos módon működő Széchenyi-terves pályázatok gyorsabb tőkefelhalmozási esélyt kínáltak a magyar kis- és középvállalkozóknak. A bejelentett gazdasági pontok első számszerűsítése azt mutatja, hogy 2003-2006 között mintegy 1000 milliárd forint beruházás valósulhat meg az Európa-terv révén. Ennek gazdaságélénkítő hatása elenyésző, a négyéves GDP 1,5 százaléka. A Széchenyi-terv 2002-ben 1000 milliárd forintot meghaladó többletberuházást hozott a magyar gazdaságban (250 milliárd forint állami beruházási támogatás, 400 millárd forint a lakáshitel állomány növekménye, valamint 300-400 milliárd forint a vállalkozói tőke és hitelfelvétel), tehát egyetlen év alatt anynyit, amennyit az Európa-terv négy évre ígér.

A legnagyobb kérdőjel a lakásprogram jövője, mert nem szerepel a bejelentett pontok között, ami azt a kérdést veti fel, hogy megtartja-e a kormány a Széchenyi-terv lakásberuházásokat ösztönző rendszerét? Ha nem, akkor a kieső lakásépítkezéseket nem egyenlíti ki a többi pont élénkítő hatása, és élénkítés helyett megtorpanás lesz.

A legfontosabb nyitott kérdés, hogy az Európa-terv egy megszorító csomag helyett, vagy csak az előtt került-e meghirdetésre, tehát az EU- népszavazás előtt gazdaságélénkítés, utána pedig "kiigazítás" következik-e? Ha ez a terv, akkor csak átmeneti kommunikációs értéke van a bejelentésnek, sőt politikai bumerángként üt majd vissza.

Ha nem erről van szó - amit őszintén remélek -, akkor jó az irány, de ez még kevés. A gazdaságélénkítés további eszközeire - adócsökkentések és további infrastrukturális beruházások - is szükség van ahhoz, hogy megőrizhessük az EU-átlagnál ma háromszor gyorsabb növekedésünket, a mai foglalkoztatási helyzetet és a felzárkózás térségünkben legjobb ütemét.