Úgy tűnik, a jegybankot az elmúlt hetek viharos piaci fejleményei arra késztették, hogy átgondolja a monetáris politikai gyakorlatát. A spekulációs támadás kellős közepén Járai Zsigmond még határozottan állította, hogy a piacok megnyugvása után a Magyar Nemzeti Bank újra (a korábbi szintre) szigorítja monetáris kondícióit. Aztán egy hete már az új, 2004-es céllal összhangban lévőnek találta az alacsonyabb kamat- és gyengébb árfolyamszintet. Mindez már egyértelműen jelezte a változtatás szándékát, amit most nyíltabban is kifejezett.

A 2003-as inflációs cél "elengedése" egy évvel megnövelte a jegybank mozgásterét. Ráadásul olyan 12 hónapot szerzett magának, amikor - az inflációs célokat tekintve - gyakorlatilag egyáltalán nem kell további dezinflációt kikényszerítenie. Az idei "legfeljebb 4,5 százalék" után az MNB jövőre a 2,5-4,5 százalékos céltartományba szeretné navigálni decemberre a 12 havi árindexet. Ezt a munkát talán a költségvetés (egyébként is szükséges) kiigazításával a kormány elvégzi helyette, különösen úgy, hogy a jegybank szemlátomást nem feltétlenül ragaszkodik a sávközepet jelentő 3,5 százalékos drágulási ütemhez, attól magasabb értéket is "tolerál".

Így nem csoda, hogy hirtelen a mai - az egy hónappal ezelőttinél jóval gyengébb - monetáris kondíciók is megfelelnek a monetáris tanácsnak. Az inflációs célkövetés a korábbinál látványosan rugalmasabb (és így a nyugati országok többségében folytatott gyakorlathoz közelebb álló) értelmezését három tényező is magyarázhatja.

Az egyik, hogy a nem szívesen látott, ám a bankközi piacon türelmesen várakozó spekulatív tőke számára a jegybank egyértelmű és hiteles jelzést kénytelen adni annak érdekében, hogy az elhagyja Magyarországot. A másik, hogy a sávszél közeli forint politikájának kellemetlen tapasztalatai után a jegybank mozgástere szűkült. Immár nem hagyhatja a maximumig erősödni a hazai valutát, mert félő, hogy újabb spekulációs támadást vált ki ezzel. A harmadik ok, hogy az MNB-ről elmondható: akkor is túlságosan mereven értelmezte eddig az inflációs célkitűzés rendszerét, ha elfogadjuk, hogy egyetlen célként az árdinamika leszorítása lebeg a szeme előtt. Az ugyanis abszurd gyakorlatnak tűnik, hogy a 2003-as cél teljesülése érdekében a végletekig szigorít, majd két hét múlva már kiderül, jóval lazább kondíciókkal is megelégszik.