Lenézett zsírsertésből hungarikum
A történet 1991-ben kezdődött, amikor Tóth Péter, a későbbi Olmos és Tóth Kft. ügyvezetője ösztöndíjasként tanult egy spanyol egyetemen. Egy baráti öszszejövetelen ismerkedett meg jelenlegi üzlettársával, aki szóba hozta, hogy Spanyolország negyedik legnagyobb húsfeldolgozó és -kereskedő cége szívesen vásárolna Magyarországról húst - idézi fel üzleti kapcsolatuk első perceit Tóth. Arra a kérdésre, hogy milyen fajtákat ajánlana nekik, felsorolta a hazánkban akkor "divatos" nyugati sertésfajtákat, mire partnere azt válaszolta: ezekből tele vannak a nyugat-európai raktárak. Ajánljon inkább különleges, magyar tájfajtákat! - biztatta.
Ekkor jutott eszébe, hogy hellyel-közzel még létezik nálunk a mangalica, ez a különleges húsú hazai zsírsertés, amelyet a nagyüzemi tartásban nem kedveltek, megbélyegzett állat lett, zsírsertésnek kiáltották ki. Csak az utóbbi időben "rehabilitálták", mondván: a mangalica zsírja koleszterinszegény, tehát húsának fogyasztása kevésbé ártalmas, mint a többi fajtáé.
A spanyolok viszont közben intenzíven elkezdtek érdeklődni iránta. Elsősorban a húsát rendelték, s ma már ott tartanak, hogy a Debrecen környéki termelők alig győzik a hizlalását.
Tóth Péter és társa cégének (az utóbbi 95 százalékban részes a jelenleg 320 millió forintos törzstőkéjű és az egymilliárdot közelítő vagyonnal rendelkező társaságban) 1991-ben előbb hozzá kellett látnia e sertésfajta szaporításához. Egy felmérés szerint akkor, a korábbi több százezerrel szemben, mindössze alig 200 (!) mangalica volt az országban. Az Olmos és Tóth Kft., valamint a köréje tömörültek munkája nyomán Emődön, a szövetkezettől bérelt sertéstelepen 1996-97-ben már 800 mangalicasertést neveltek - ez akkor a hazai állomány mintegy 90 százalékát jelentette. A cégvezető munkája ösztönözte, hogy később létrejöjjön a Magyar Mangalicatenyésztők Szövetsége, amelynek jelenleg már száznál több gazdálkodó a tagja, miközben 8000 ilyen állatot tartanak hazánkban.
Ez még csak részsiker - mondja Tóth Péter -, hiszen tulajdonostársa cége, a segoviai Jamones Segovia SA, a magyar mangalicahús és -hústermékek csaknem százszázalékos importőre egymagában évi 60-70 ezer mangalica húsát venné meg. A cég stratégiai terve szerint évi 100 millió forintot fordít a telepek fejlesztésére, illetve bővítésére. Az ennél is nagyobb arányú befektetéssel az uniós belépést követően, 2005-2006-tól számolnak, amikor nagyobb szakmai vagy banki befektetőt szándékoznak megnyerni.
A kereslet igen nagy, mert a spanyol cég több mint százéves gyakorlattal rendelkezik a serrano nevű minőségi sonka gyártásában, amelyhez az egyik legkiválóbb alapanyagnak a mangalica bizonyult. A sonkát legalább két évig érlelik, ezért az ára magas: átszámítva kilónként 10-15 ezer forint. Így tény, hogy a nálunk korábban a szegények eledelének számító mangalica a nyugati polgárok, az úri körök csemegéje lett. S a karrier még csak az elején tart: a spanyol partnernek kiterjedt exporthálózata van a világon, ám egyelőre csupán négy-öt hazai üzleti lánc igényét tudja a mangalicasonkából kielégíteni.
