Még nem nőtt fel a politikai törpe

Az EU-n belüli válság sokkal súlyosabb, mint amilyennek talán első pillantásra tűnik. Nemcsak arról van szó, hogy az eredetileg hét (azóta már kilenc) kormányfő levele már akkor ráborítja a szemfedelet a közös kül- és biztonságpolitikára, amikor az még éppen csak születőfélben van.

A legsúlyosabb gondot a hetek (kilencek) kezdeményezésének módja jelenti. Újságcikkben közzétenni felhívást egy olyan kardinális kérdésben, amelyről néhány nappal korábban nagy nehezen sikerült kikínlódni egy tanácsi határozatot, ráadásul anélkül, hogy előzetesen legalább informálták volna a soros elnökséget, Solana közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőről már nem is beszélve... Ezzel az eljárással a kilencek a néhai De Gaulle tábornok vitarendezési módjának színvonalára süllyesztették magukat, anélkül persze, hogy rendelkeznének az egykori francia elnökéhez hasonló erkölcsi tőkével és távlatos gondolkodásmóddal. De Gaulle szokása volt az, hogy tárgyalópartnereit nem a tárgyalóteremben vagy telefonon, hanem sajtótájékoztatókon informálta aktuális lépéseiről (például arról, hogy megvétózza a britek felvételét a közösségbe).

Persze a közösségi intézmények totális negligálása De Gaulle-nál is mélyebben húzódó okokat takart, és alighanem így van ez a mostani állásfoglalás esetében is. A francia tábornok-elnök az integráció nemzetek felettivé válásától tartott a legjobban (meg az amerikai befolyás növekedésétől), a kilencek viszont a német-francia irányítású Európától. Aligha véletlen a felhívás időzítése: néhány nappal azután jelent meg, hogy Párizs és Berlin saját háborúellenes aggályait Európa nevében fogalmazta meg. Ez nyilván tovább növelte azokat a félelmeket a mostani nyilatkozat aláírói körében, amelyek már az unió intézményi jövőjével kapcsolatban néhány hete előterjesztett közös francia-német javaslatok kapcsán is megfogalmazódtak a kontinens gall-germán dominanciájáról.

Kicsit furcsa ez, ha arra gondolunk, hogy alig fél évvel ezelőtt még a francia-német motor leállása, a Schröder és Chirac közti hűvös viszony miatt volt általános az aggodalom az EU jövőjével kapcsolatban. Hogy mindez hirtelen ellenkezőjére fordult, jól mutatja, mennyire ambivalens a kontinens többi országának viszonya az európai ügyekben leginkább meghatározó kettőshöz.

Nem mintha mindig és mindenkor a nagyobbik testvér szavának kellene döntőnek lennie európai ügyekben. Erre az EU-tagjelölteket a csatlakozási céldátum kitűzése körüli vita tanította meg leglátványosabb módon, még 2000 végén. Akkor, a nizzai csúcs előtti utolsó napokban már csak Francia- és Németország ellenezte, hogy a csúcs záróközleménye az unió egésze reményeként nevezze meg a tagjelöltek részvételét a 2004-es európai parlamenti választásokon, a másik 13 tagállam támogatta. Párizs és Berlin akkor látványos vereséget szenvedett, s az amerikai-brit háborús eltökéltséget látva nyilván most is így lesz. A kilencek nyilatkozata többek között azt is lehetővé teszi számukra, hogy részesedniük kelljen ennek a vereségnek a következményeiből.

Azzal viszont, hogy a nemzeti érdekeik érvényre juttatását a kilencek nem EU-keretek között próbálták meg elérni, éppen legfontosabb lét-alapjától fosztották meg az uniót. Az integráció ugyanis elsősorban azért létezik, mert tagországai úgy látják, érdekeiket sikeresebben tudják képviselni benne, mint kívüle. Ha valakik az unión kívül kezdenek el próbálkozni ezzel, az mindig csak ideiglenes és nehezebb lehet. Még akkor is, ha pozitív töltetű (tehát az együttműködést fokozó) a dolog, mint volt például annak idején a schengeni folyamat.

Hiba lenne persze túldramatizálni az unión kívüli kezdeményezést, hiszen a kilencek érdekei rengeteg más területen (és nem csak a gazdaságban) továbbra is az integrációs keretek megőrzését, sőt továbbfejlesztését írják elő. De a kilencek levele finoman szólva nem igazán viszi előre az EU-t azon az úton, amelyen a gazdasági óriás végre megszabadulhatna a politikai törpe sztereotípiájától. Nagyon is helyénvaló lenne egy állam- és kormányfői csúcstalálkozó az EU-együttműködés egyik legnehezebb területén kitört válságnak a megoldására.