MFB: újra jön a csodafegyver?

Állami vállalatok vagy pénzintézetek esetében nem ritka, hogy azok olyan tevékenységet végeznek, amelyek állami feladat ellátására, vagyis az állam gazdasági- és társadalompolitikai céljainak megvalósulására irányulnak. A miniszterelnök által emlegetett pénzügyi konstrukció sem új, az MFB az elmúlt években is főszerepet játszott a hasonló állami tevékenységek pénzelésében. A szakirodalomban kvázifiskális jelzővel illetett ügyletek mintapéldája a kisvállalkozások hitelhez jutásának segítése.

Ettől persze még nem is lenne semmi baj a történettel, hiszen a fejlesztési bank elsősorban állami feladatok finanszírozására jött létre, az infrastruktúra fejlesztése és a kis- és középvállalkozások ösztönzése szerepel a feladatai között. Arról azonban nem lenne szabad megfeledkezni, hogy ezen kötelességeit a pénzintézet jelentős állami támogatás mellett végzi, így mérsékelve a felvállalt kockázatot. Vagyis az ügylet bizony az adófizetők pénzének költését jelenti. A kölcsönök, amelyeket az MFB vesz fel, valójában közadósság. Az Országgyűlés ugyanakkor nem ismerheti meg részleteiben a kormányzat által engedélyezett kölcsön- és garancianyújtások részleteit. Noha az MFB státusa tökéletesen EU-konform, bizonyosra vehető, hogy az elmúlt években sokat bírált folyamat, mely végső soron a közpénz láthatatlanná tételéről szólt, idén is rossz emlékeket ébreszt majd az adózókban.

Hogy mennyire zsebbevágó kérdés az MFB hitelfelvétele, érdemes megemlíteni: tavaly 100 milliárd forintot meghaladó mértékben kellett finanszírozni a fejlesztési bank ügyleteit a büdzséből. A másik állami monstrum, az ÁPV Rt. ténykedésével együtt összesen 302,4 milliárd forinttal kellett korrigálni az uniós statisztika szerint készülő hiánymutatót.

Az idei évre elfogadott számok eddig nem mutattak hasonló nagyságrendet. Újdonság az is, hogy az MFB gazdálkodásának negatív eredménye teljes egészében megjelenik a 2003-as büdzsében. Ebből pedig az következett volna, hogy a Magyar Fejlesztési Bank jóval kisebb mértékben veszi igénybe idén a büdzsé forrásait. Ezt magyarázandó, érdemes felemlegetni, hogy az idén már nem kell a szövetkezeti üzletrészek felvásárlásával foglalkoznia, amire tavaly még 92,4 milliárd forintot fordított. Az autópálya-építéssel kapcsolatos kiadásai is csökkennek, a tavalyi 225 milliárd forint után az idén már csak 79,4 milliárd megy erre a célra az MFB-n keresztül.

Ha azonban új feladatok jutnak a fejlesztési banknak, az a költségvetés kiadásai közt is meg kell jelenjen. Az elfogadott számok egyáltalán nem tanúskodnak arról, hogy a pénzügyi vezetés százmilliárd forintot meghaladó projektet állított volna be a bank idei gazdálkodásába. Ennek legalább az állami garanciavállalások tervezett összegében meg kellene jelennie. Ilyen helyzetben azonban csak a bevételi oldal további emelése menti meg a bűvös 4,5 százalékos negatív egyenleget.

Kérdés, hogy a miniszterelnök mennyire elkötelezett a költségvetés számainak megtartásában. Azt sokan tudni vélik, hogy az idei büdzsé is tartogat mozgásteret a közpénzek elköltése felett diszponálóknak, ám hogy ez pontosan mekkora, nehéz megmondani. Egy biztos: százötvenmilliárdos hitelprogram nem fogja földhöz vágni a 4,5 százalékos hiány megtartásáért aggódókat. A tavaly ősszel elfogadott privatizációs stratégia például 200 milliárdos idei bevétellel kecsegtet, ám a költségvetésben ennek csak töredéke, 36,3 milliárd jelenik meg. Vagyis az eltérés éppen fedezhetné az MFB pluszkiadása miatt támadó űrt. Ez pedig azt jelenti, hogy könynyen előállhat olyan helyzet, amikor az ÁPV Rt. húzza ki a csávából az MFB gazdálkodása miatt leromló költségvetési egyenleget.

Hogy ez mennyire nem féligazságok túlzott összemosása, azt a miniszterelnök őszi üzenete erősíti. A privatizációs stratégia kiszivárgását követően sietett megjegyezni, hogy a magánosításból származó bevételek az infrastruktúra fejlesztésének ügyét szolgálják majd. Márpedig a keddi parlamenti beszédben említett, a vállalkozások technológiai felzárkóztatását biztosító hitelprogram megfelel ezen kritériumnak.