Nagy beszédek kora

Medgyessy Péter összeszedett beharangozó kampányt követően mondhatta el a Magyar Köztársaság állapotáról szóló beszédét. Noha az aktuális kormányfők a rendszerváltás óta gyakorta örvendeztették meg hasonló megszólalásokkal a közvélemény országértékelésre és programadásra szomjazó részét a parlamenti ülésszakok elején - vagy legalább évkezdetkor -, az mégis tény: az ilyen aktusok körüli felhajtás divatja Orbán Viktor színre lépésével hatalmasodott el.

Azt viszont már az előző miniszterelnök "regnálása" idején is felismerhettük - álláspontunkat tegnap után sincs okunk újragondolni -, hogy e beszédek kommunikációs súlya mindig nagyobb, mint a gyakorlati jelentőségük.

Meglehet, ez így is van rendjén.

Medgyessy Péter elsőrendű feladata nem az volt, hogy újdonságok tömkelegével kápráztassa el híveit és borzongassa ellenfeleit. Nem véletlen, hogy félórás mondandójának hozzávetőleg fele nem konkrétumokról, hanem általános elvekről szólt, miközben a maga módján megpróbált tartalmat tölteni a preferált nemzeti közép, az újonnan elővett köztársasági eszme, a nagyszabásúnak szánt Európa-terv és a hagyományosan baloldali szociális gondoskodás kategóriáiba. Ez bizonyos mértékig sikerült is, hiszen bár sok újdonság nem hangzott el - a kormányprogramból ismerős elemek köszöntek vissza -, azért számos olyan pont akadt, amelyekre sebtében reagálhattak politikusok, civilek, gazdasági prominensek.

Ami a gazdaság szereplői számára hírértékű bejelentéseket illeti: első helyen indokolt megemlítenünk a vállalkozásfejlesztésről, az autópálya-, illetve a metróépítésről szóló programokat. Ezek akkor is fontosak, ha az elképzelések egy része a fentiek szerint is köztudott volt, másik hányada pedig részletezésre vár.

Érdekes még, hogy jószerével csak érintőlegesen esett szó az elmúlt - és nagy valószínűséggel az előttünk álló - napok, hetek és hónapok slágertémájáról, a magyar gazdaság pillanatnyi és várható állapotáról, nehézségeiről, a gazdaságpolitikát ért markáns kritikáról sem. Végső soron ez is természetes: a nagy beszédeknek mindenekelőtt ünnepélyeseknek kell lenniük. Elhangzanak, értelmeztetnek, kommentáltatnak.

Aztán folytatódnak a dolgos hétköznapok.