A jegybank keddi hatállyal viszszaállította a forint elleni januári spekulatív támadást megelőzően érvényben lévő monetáris politikai eszközöket. A monetáris tanács döntése nyomán a jegybanki alapkamat és a kéthetes futamidejű jegybanki betét kamatának változatlanul hagyása mellett a jegybank 2 százalékponttal, 5,5 százalékra emelte egynapos betéti kamatát, +/-1 százalékpontra mérsékelte a kamatfolyosó szélességét, és visszaállította a kéthetes jegybanki betét korlátlan rendelkezésre állását. A döntés mögött két tényező húzódik meg: egyrészt a spekulatív tőke részleges kiáramlása nyomán csökkenő kockázatok, másrészt a spekulatív támadás kezelése érdekében hozott januári döntések káros hatásainak enyhítése.

Januárban alig két nap alatt kb. ötmilliárd eurónyi tőke áramlott a forintpiacra az intervenciós sáv eltolásának kikényszerítése érdekében. A sáveltolás nem következett be, a jegybank jelentősen mérsékelte az alapkamatot, valamint korlátozta a befektetők számára történő rendelkezésre állást. Az intézkedések következtében a spekulánsok nyitott pozícióikat csak jelentős veszteséggel tudták volna zárni, erre azonban nem voltak hajlandóak, és a beáramlott tőke zöme a hazai pénzrendszeren belül maradt. Ez jelentős likviditásbővülést eredményezett, ami a pénzkínálat növekedésével és a kamatok csökkenésével járt: a bankközi piacon a kamatok az egynapos jegybanki betét szintjére mérséklődtek. A likviditástöbbletet a jegybank euróeladásokkal, míg az Államadósság Kezelő Központ a meghirdetettnél több kötvény, illetve kincstárjegy kibocsátásával próbálta mérsékelni.

A likviditásbőség és az alacsony kamatok jelentős feszültségek forrásává váltak. A bankrendszer a csökkenő hitelkamatok mellett bővülő forrásait csak alacsony kamatokkal tudta kihelyezni, és ez a betéti oldalon jelentkező kamatcsökkentési korlát miatt veszteségeket eredményezett a bankoknak. A likviditásbőség és a pénzkínálat növekedése hosszabb távon veszélybe sodorhatta volna a módosított inflációs célokat is. A jegybank az alacsony kamatok és a korlátozott eszközök miatt szűk keretek között sterilizálhatta csak a likviditásbőséget, és az adminisztratív korlátozások jelentősen megnehezítették a monetáris politika vitelét.

A monetáris tanács friss döntése több rövid távú következménnyel járhat. Egyrészt a kéthetes betét elfogadására felállított mennyiségi korlát eltörlése nyomán a jegybank az elmúlt heteknél jelentősebb keresletre számíthat eszközei iránt. A jegybanki döntés nyomán emelkedő forinthozamok következtében ismételten erősödhet a nettó devizabeáramlás. Különösen ab-ban az esetben, ha és amennyiben a forint és euró közötti kamatkülönbség az EKB várható kamatcsökkentési döntése miatt esetleg tovább emelkedik.

A forint iránti kereslet erősödése nyomán vélhetően az elmúlt heteknél kissé erősebb sávon belül fog a forint ingadozni. Ezzel együtt a forint jelentős erősödése rövid távon nem várható. Ez ellen szól a makrogazdasági folyamatokban rejlő jelentős bizonytalanság, illetve a spekulánsok által januárban elszenvedett veszteségek hatása a befektetők emlékezetére és viselkedésére. A döntés a jegybank számára hatékonyabb sterilizálási lehetőséget, a monetáris politika transzmissziós mechanizmusának növekvő hatékonyságát eredményezhetik.

A rövid távú hatások mellett változatlanul fennmaradnak a monetáris politikával kapcsolatos hosszabb távú kérdések. Miképpen lesz képes a monetáris hatóság hozzájárulni a monetáris és fiskális politika közötti összhang megteremtéséhez? Miképpen lesz képes a várható nemzetközi kamatcsökkentés mellett a sávos árfolyamrendszerbe "beépített" időszakos támadásokat kezelni? Miképpen tudja az inflációs célkitűzés sikeres működéséhez szükséges átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosítani? Miképpen tudja a monetáris politika hatékonyságát növelni az exogén körülmények által egyre kedvezőtlenebbül befolyásolt környezetben? Ezekre a kérdésekre a monetáris politikának, illetve a monetáris és fiskális hatóságoknak változatlanul meg kell adniuk a választ azt követően is, hogy a "business as usual" körülmények lassan helyreállnak.