A béna behemót

Nincs irigylésre méltó helyzetben Gerhard Schröder, aki az Amerika- és háborúellenes közhangulat sikeres meglovagolása után most már nem húzhatja tovább a gazdaság problémáinak kezelését. A német GDP már a harmadik éve gyakorlatilag stagnál, a munkanélküliek száma jóval 4 millió fölé duzzadt, az államháztartási deficit tavaly megahaldta a maastrichti 3 százalékos határt, az erős euró visszaveti az exportot, miközben az EKB szigorú kamatpolitikája lassan a defláció rémét vetíti előre.

A kancellár ma várhatóan olyan elkerülhetetlen és helyes irányba tett lépéseket jelent be, amelyek megkísérlik racionalizálni az egyedülállóan bőkezű jóléti rendszert, illetve javítják a munkaerőpiac rugalmasságát. A szintén beharangozott állami költekezési program és adóemelés viszont rossz üzenet. Ráadásul a rendkívül befolyásos szakszervezetek ellenállásán meg is bukhat Schröder terve.

Nem vitás, hogy a német gazdaság jövője Magyarország számára is meghatározó. Németországba megy exportunk közel 40 százaléka, majdnem annyi, mint az összes többi EU-tagállamba, ráadásul a mérleg óriási, 3,3 milliárd eurós aktívummal zárt tavaly. A rendszerváltás óta hazánkba áramló működőtőke közel egyharmada, mintegy 8 milliárd euró, ugyancsak Németországból érkezett.

A mostani német gondok, amelyeket vélhetően a Schröder-csomag sem képes megoldani, mégsem egyértelműen rosszak magyar szempontból. A német stagnálás ellenére az odairányuló magyar kivitel 7,1 százalékkal nőtt tavaly, ami mutatja, hogy a nálunk termelt áruk versenyképesebbek, és kiszoríthatják az ottani termékeket. Magyarország azon is nyerhet, ha a német vállalatok inkább külföldre telepítik termelésüket. Ne essünk azonban tévedésbe: hosszú távon nekünk is az lenne az érdekünk, hogy Európa nagy betege végre talpra álljon.