A csatlakozás fiskális problémái

A közép-európai csatlakozó államok egyik legsúlyosabb középtávú makrogazdasági problémája az államháztartási deficit növekedése és a csatlakozás kedvezőtlen fiskális hatásainak kezelése. Az ICEG európai központja rövidesen megjelenő elemzése szerint gyors és jelentős államháztartási korrekcióra van szükség az összes közép-európai országban, különben a ciklikus folyamatok, az intézményi és szerkezeti feszültségek, valamint a csatlakozás középtávú hatásai nehezen fenntartható államháztartási folyamatokat generálnak. E cikk a főbb megállapításokat foglalja vázlatszerűen össze.

A csatlakozó közép-európai országok súlyos fiskális problémákkal néznek szembe. Az elmúlt 2-3 évben jelentősen romlott az államháztartási egyenlegük, ami egyes országokban az államadósság növekedésével, míg máshol az adósságszint korábbi csökkenésének megtorpanásával párosult. A növekvő egyensúlyi problémák mögött egyaránt kimutathatók diszkrecionális költségvetési politikai lépések (amelyek pl. a folyó transzferek növekedésében öltöttek testet), valamint a kedvezőtlen ciklikus folyamatok hatása az elsődleges egyenlegek alakulására. Miközben a deficit növekedésében - eltérő mértékben - szerepet játszottak a piacgazdasági átmenetből eredő költségek is (lásd pl. a bankkonszolidációs kiadások megjelenése a költségvetési egyenlegekben Csehországban és Szlovákiában), a fiskális politika egyértelműen letért a fenntartható, illetve a maastrichti kritériumok teljesítése érdekében szükséges pályáról. A közép-európai országokban az államháztartási hiány csökkentését rövid távon a előnytelen konjunkturális helyzet, középtávon viszont az EU-csatlakozás összességében kedvezőtlen fiskális hatásai nehezítik.

Az EU-csatlakozásnak a tanulmány szerint számos közvetlen és közvetett hatása lesz az államháztartási egyenlegek alakulására. A csatlakozás kedvező növekedési (és ezáltal elsődleges egyenleget javító) hatásai csak középtávon érvényesülnek, míg rövid távon az egységes piachoz történő alkalmazkodás, a mikroszintű átrendeződés hatásai legjobb esetben is semlegesek lesznek a növekedésre és az államháztartási egyensúlyra nézve. Ugyanakkor az EU-ba történő belépés az államháztartási bevételek csökkenésével jár a csatlakozó államokban: így a közös vámpolitika átvétele a vámbevételek mérséklődését eredményezi, miközben az adók esetében a telephelyköltségekben meglévő verseny vagy EU-s előírások járnak a bevételek csökkenését eredményező harmonizációval.

A csatlakozó államok a közös uniós költségvetésbe a GDP 1,25 százalékát elérő befizetést teljesítenek. Ezzel szemben a különböző EU-s alapokból forrásokhoz juthatnak, de ennek a hatása az államháztartási egyenleg alakulására inkább kedvezőtlen lesz. Ezen források ugyanis a magánszektor beruházásait finanszírozzák, miközben az államháztartásnak addicionális hozzájárulást kell biztosítani a kofinanszírozás rendszerén belül. Természetesen a terheket lehet az állami kiadások racionalizálásával, megfelelő átszervezésével mérsékelni, de összességében a kofinanszírozás pótlólagos fiskális kiadásokat jelent majd.

A közvetlen befizetések, illetve a kofinanszírozás követelményei közvetlen fiskális hatásokkal járnak. Ugyanakkor a csatlakozásnak vannak áttételesen érvényesülő, közvetett fiskális hatásai is, amelyek elsősorban az államháztartási kiadásokra hatnak. A csatlakozás nyomán át kell venni az Európai Unióban érvényesülő jogszabályokat és előírásokat, amelyek számos területen (legnyilvánvalóbban az infrastruktúra és a környezetvédelem területén) jelentős addicionális beruházásokat igényelnek az államtól. Az

EU-s források ezen felmerülő igények részleges finanszírozását teszik csak lehetővé, és a különbséget az államháztartásnak kell fedeznie.

Összességében a közvetlen és közvetett hatások az állami kiadások és bevételek alakulására kedvezőtlenek lesznek, amit csak kismértékben mérsékel, hogy az EU-csatlakozással csökken az a kockázati felár, amit az államháztartásoknak az adósság finanszírozása során meg kell fizetniük. Ez ugyan mérsékli a kamatkiadásokat, de tekintettel az európai összevetésben még mindig alacsony adósságszintre, nem jelent olyan megtakarítást a kamategyenlegben, amely semlegesítené az elsődleges egyenleg romlását.

Az említett tényezők miatt a tanulmány következtetése az, hogy a költségvetési politikának már ma figyelembe kell vennie az EU-csatlakozással összefüggésben középtávon érvényesülő várható hatásokat, és meg kell tenni a szükséges kiigazítást. A fiskális korrekció elmaradása olyan súlyos makrogazdasági feszültségeket okozhat, amelyek veszélyeztethetik az euróövezetbe történő belépést is.