Az MSZP és a szimbólumok

A Magyar Szocialista Párt belső működését tekintve a legdemokratikusabb alakulatok közé tartozik. Az elmúlt tizenkét évben nem nagyon fordult elő, hogy az aktuális tisztújítások alkalmával teljes mértékben úgy zajlottak volna a dolgok, ahogy azt a prominensek előzőleg elképzelték. A formális és informális konzultációk, tanácskozások, csoportküzdelmek ellenére legutóbb is borult a papírforma: meglepetésre az esélyesnek vélt Lamperth Mónika helyett Lendvai Ildikó nőtt alelnökké, Földes György választmányfőnököt pedig legyőzte Jánosi György.

A március 29-30-ai méredzkedés előtt mintha mégis sikerült volna lejátszani a nagyját. Rég eldőlt, hogy az elnöknek (Kovács László) és az elnökhelyettesnek (Szili Katalin) nem lesz kihívója. Arra viszont nem lehetett számítani, hogy az alelnöki pozíciókba jelölést kapottak közül is mindössze ketten maradnak versenyben (Hiller István, Szekeres Imre). Az ifjú nemzedék szegedi oszlopa, Botka László - önszántából vagy valaki(k) rábeszélésére? - úgy döntött, Jánosi Györgyöt próbálja knockoutolni. Ha az elnökségbe aspirálók csaknem harmincfős lajstromára is vetünk egy pillantást, kitűnik: a szép nagy szám ellenére ott sem várhatók embert próbáló csaták. A fiatalok és a hölgyek legjobbjai a kvótarendszer áldásai okán, némely nagyok (Kiss Péter, Juhász Ferenc) elismertségüknek köszönhetően vehetik biztosra helyüket.

Vagyis: a jövő heti személyi döntések nem rengetik meg az MSZP-t.

A küldöttek ugyanakkor előkészítik a párt célszerű megújítását azzal, hogy reformbizottságokat hoznak létre. Az MSZP-ben sokak meggyőződése, hogy a generációváltást nem lehet sokáig elodázni, és az eszmei-ideológia vitákat is mihamarabb le kell folytatni. Előbbivel kapcsolatos finomság, hogy Kovács Lászlóék hosszú "uralkodása" következtében a soron következő nemzedéknek (Szili Katalin, Juhász Ferenc) egyelőre nem igazán sikerült kikeverednie az árnyékból, és máris ott szuszognak a hátukban a még fiatalabbak. Kérdés, hogy utóbbiak mennyire bizonyulnak tehetségesnek. Meglehet, a középgenerációnak még nem kell kétségbeesetten kapálóznia a talpon maradás érdekében. A Szabolcs-Baranya tengely tartja magát, sőt a megújulást vezénylő testületet a régi jó Baja Ferenc elnökölheti.

Izgalmasabb, hogy a kormány és a párt mire jut a szimbolikus politika ki- és beteljesítése terén. Viszonyukat jelenleg furcsa kettősség határozza meg, együttműködnek és szemben állnak egyszerre. Kétségtelen, hogy pillanatnyilag a kabinet dominál, a pártonkívüli miniszterelnök által hangoztatott, a nemzeti balközepet definiáló - most az országos elnökség közelébe sem engedett Gyurcsány Ferenchez köthető - gondolatok ércesebbek, mint a megjegyezhető megnyilvánulásokkal általában is adós pártvezetőké, testületeké. Igaz: a programírás irányítására szegődött Hiller István nyilatkozatai alapján - szerdán azt mondta: az MSZP nem spórolhatja meg, hogy "életerőt adjon az új magyar szociáldemokráciának" - úgy tűnik, a leendő alelnök kész felvenni a fonalat.

Természetesen nem tudni, hogy a szociáldemokrácia és a nemzeti balközép csöndes harca kárára lesz-e a MSZP-nek. Nem kell azonban hatalmas intellektuális teljesítmény kijelenteni: hasznot főként abból húzhatnának a szocialisták, ha a kiegyezés mentén keresnék a fényes jövőt.