DAM: csak nyelte a pénzt
Érdekes lesz látni, milyen szempontok játszanak majd szerepet a DAM Steel Rt. talpra állításában. Mert nagyon úgy áll a dolog, hogy felélesztik az önmaga ellen a napokban felszámolást kért társaságot. Már van miniszteri biztosa, indul a miskolci önkormányzat által kezdeményezett átvilágítása, és hallani lehet a tervezett állami szerepvállalásról is. Kicsit későn. Pedig nem kellett túl sok képzelőerő ahhoz, hogy az acélgyár év eleji leállítását is válságjelként értékeljük.
De persze magáncégről van szó. Fájjon mindenekelőtt a tulajdonos feje, s csak azután az önkormányzaté, az államé. Ez az okoskodás azonban csak akkor állná meg a helyét, ha a DAM Steel Rt. a versenytársaihoz hasonló feltételekkel működhetne, s csak olyan elvárásoknak kellene eleget tennie, mint általában egy magánvállalatnak. De más a helyzet. Fontos szerepet játszik a térség foglalkoztatásában, megszűnésével nem elsősorban a nagy múltú diósgyőri acélgyártást kellene temetni, hanem bő ezeregyszáz alkalmazottja munkahelyét. Korszerű technológiájú (bár karbantartásra váró) berendezéseit sem szabad hagyni veszendőbe menni. Mégsem vezetne sehova, ha kizárólag munkahely- és eszközmentési céllal élesztenék újra a gyárat. Más szempontot viszont még nemigen hallottunk. Pedig egy piacgazdaságban mindenekelőtt olyasféle érveket várnánk, hogy azért kell a társaságot megmenteni, mert képes versenyképes áron, jó minőséget termelni, mert áruja magas feldolgozottságú és jól elhelyezhető a piacon, mert jó növekedési kilátásai vannak, mert tolonganak körülötte a befektetők? Ha a felsoroltak nem igazak a DAM-ra, vagy nincs esély arra, hogy igazzá váljanak, az acélgyártás újraindításával csak az eddigi nehézségek termelődhetnek újra.
"Pedig a kormány és a helyi országgyűlési képviselők mindent megtettek a probléma orvoslására" - nyilatkozott a minap Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter. Sajnos már önmagában a nyilatkozó személye is azt a feltételezést erősíti meg, hogy a kormány a DAM sorsát nem elsősorban ipari kérdésként kezeli. Megnyugtatóbb lett volna a "mindent megtetteket" mondjuk a gazdasági miniszter szájából hallani, de ő nem mondott ilyet. Nem is nagyon mondhatott volna. Térségünkben például Magyarország az egyetlen, ahol nem védik az acélhulladék piacát. Emiatt a DAM Steel versenytársainál jóval drágábban jut kizárólagos alapanyagához. Szintén egyedül vagyunk abban, hogy nem találunk módot az acélipari vállalatok támogatására, s kérdéses piacvédelmünk hatékonysága is. Késett az árampiac megnyitása, annak áldásos hatása pedig még messze nem élvezhető, sőt tavaly a DAM 25-30 százalékkal drágábban jutott nyugati versenytársainál a költségei negyedét kitevő áramhoz. Mindehhez az erős forint csak hab a tortán. Sok új munkahely-teremtési kísérletről sem lehetett hallani a térségben, és az sem biztos, hogy a diósgyőri munkások is ugyanolyan bizakodóak az uniós csatlakozásunk kapcsán várható foglalkoztatási előnyök kapcsán, mint Burány Sándor.
Igaz, a felsoroltak úgy is tekinthetők, mint a társaságot két éve megvett Cogne-csoport rendes üzleti kockázatai. Legtöbbjük - így a nehezen kezelhető túlfoglalkoztatás - látható volt már akkor is, amikor az olasz cég a US Steel Kosicétől átvette a veszteséges társaságot. A felszámolásig vezető folyamatot talán mégis túlzás volt - ahogyan az a diósgyőri munkásgyűlésen elhangzott - az olaszok cégromboló politikájának nevezni. Még akkor is, ha a csoportnak a legutóbbi közgyűlésen már nem akaródzott az előző két alaptőke-emelést egy harmadik, várakozások szerint kétmilliárd forintossal megfejelnie. Így is hétmilliárd forintot fektetett a DAM Steelbe, s "lenyelt" egy 2,6, majd egy 3,6 milliárd forintos veszteséget is. Az eddiginél kedvezőbb árakról egyeztetett az acélgyár áram- és gázszolgáltatójával. (Előbbivel egy olcsóbb áramellátást ígérő transzformátor visszavásárlásáról, utóbbival a kedvezőbb árú energiahordozóról.) Igaz, ez idáig hiába, de az utolsó pillanatig keresett tőkéstársat, újabb hitelezőt. Hírek szerint persze érdekében is állt ezt az utolsó pillanatot minél későbbre kitolni - a DAM megvásárlását ugyanis olyan uniós forrásból oldotta meg, amit vissza kell fizetnie, ha még néhány hónapig - legalább papíron - nem foglalkoztatja a DAM-os dolgozókat.
