Esély az ENSZ-nek

Sikerült az ENSZ Biztonsági Tanácsában pénteken úgy elfogadtatni az iraki "olajat élelmiszerért" program felújítását, hogy az egyhangúlag megszavazott határozatban egyetlen szó sem utal a háborúra. Ezt csak azért érdemes megemlíteni, hogy érzékeljük, mi mindenre képes a diplomácia. Mert csak ennek az elhallgatásnak az árán vált lehetségessé a 15 tagállam - és különösen az öt állandó tag - szavazati egyetértése. Állítólag orosz igény volt, hogy az 1472. számú határozat ne legitimálja az Irak elleni angolszász intervenciót, de nyilván ezt kívánta az elmúlt hetekben a háborús felhatalmazás ellen vétóval fenyegető másik két állandó tag, Franciaország és Kína is. A program végrehajtását a 15-ök most teljes egészében Kofi Annan ENSZ-főtitkárra bízták, míg korábban a bagdadi kormánynak is volt szerepe. Ennyiben a "realitás" mégis beköltözött a szövegbe.

Nem lehet ugyanakkor túlértékelni az egyhangú BT-szavazás tényét, ami arra utalhat, hogy az érintettek hajlandók visszatérni az elmúlt több mint fél évszázad során többé-kevésbé bevált nemzetközi rend gyakorlatához, benne az ENSZ rendező és szabályozó szerepéhez. Az USA és Nagy-Britannia ugyan végigviszi az iraki háborút, de utána egyelőre talán nem lesz több hasonló akció - mintha ez lenne az ígéret. Az Egyesült Államok is hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ szerepet kapjon a háború utáni iraki újjáépítésben - legalábbis Tony Blair brit kormányfő ezzel tért haza az USA-ból, ahol a múlt héten George Bush amerikai elnökkel tárgyalt; Bush maga nyilvánosan nem tett ilyen értelmű bejelentést. A bátrabb ENSZ-diplomaták mindenesetre már egy további BT-határozatot szövegeznek: a helyreállítás rendjéről, az új közigazgatás körvonalairól. Közben a brit-francia árok feltöltésének reménye is fölcsillant: Chirac francia elnök és Blair hét végi telefonbeszélgetése szerint Párizs és London leghőbb vágya, hogy szorosan együttműködjék a háború utáni Irakban. (SzH)