Felemás megoldás az EKB-tól

A nulla és a fél százalékpont közötti negyed százalékpontos csökkentés kompromisszum eredője. Még most is vannak olyanok az eurózóna-országok központi bankárai között, akik azt vallják, nem kell elsietni a kamatcsökkentést. Az Egyesült Államok háborúra készülődik, az olajárak robbanással fenyegetnek. Ez felidézi az infláció rémét, márpedig ha az európai jegybank tartja magát alapszabályban lefektetett fő céljához, ahhoz, hogy elősegíti az árstabilitást, nem sieti el a kamatvágást.

Csakhogy a kamatleszállítás pártolóinak egyre több az érvük. Az eurózónában hanyatlik a szolgáltatási szektor, stagnál az ipar, és az övezet fő gazdasága, Németország belesüllyed a recesszióba, ezért aligha kell inflációtól tartani. Meglehet, hogy az olaj ára a háború kitörésének hírére még inkább felszökik, de ez csak rövid távra szól - mondják a kamatcsökkentés pártolói. Lesz elég olaj, az árak hamarosan megnyugszanak, mielőtt még jobban felszítanák az inflációt.

Az már csak hab a tortán, hogy az euró négyéves csúcson van. Az olaj árát dollárban jegyzik, de aki euróban fizet érte, az európai deviza ereje miatt kevésbé érzi a fűtőanyag drágulását. (Januárban 2,2 százalékos volt az infláció az eurózónában, februárban 2,3-es, elemzők szerint gyakorlatilag mindössze ez az egytized százalékpont különbség mutatja az olaj drágulásának hatását.)

Ha úgy merül fel a kérdés, indokolt volt-e a kamatcsökkentés akkor, amikor csekély az inflációs veszély, miközben kísért a recesszió, igennel lehet válaszolni, sőt talán azoknak is igazat lehet adni, akik nem haboztak volna merészebbet lépni.

Az EU-ban azonban nemcsak a kamatok nagyságáról folyik a vita, hanem általában arról az eszköztárról, amellyel ki lehet védeni a receszsziós veszélyt. Időről időre felmerül például a költségvetés lazításának kísértése is. Az eurózóna egyelőre tartja magát a szigorú stabilitási paktumhoz, vagyis ahhoz, hogy az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 3 százalékát. A túllépő országokat megszégyenítés és kemény büntetés fenyegeti. Persze minden paktum addig él, amíg betartják, márpedig hol egyik, hol másik eurózónatagnál mondogatják, hogy rossz időkben lazítani kellene az előírásokon.

Míg Európában vitáznak, az USAban az agresszív kamatcsökkentés tudatos költségvetési fordulattal párosult. Az eurózónában és Japánban pozitív a reálkamat, az amerikai jegybank szerepét betöltő és az infláció mellett alapszabálya szerint a gazdaság más szempontjait is figyelembe vevő Federal Reserve 1,25 százalékos refinanszírozási kamatlába ugyanakkor közel mínusz 1 százalékos reálkamatnak felel meg. Az államháztartás hiánya az USA-ban tavalyelőtt a GDP 0,5 százalékának felelt meg, de az elmúlt évben a deficit már meghaladta a 3 százalékot. Bush elnök sokmilliárdos adócsökkentést hirdetett meg. Mindez, valamint a hivatalos nyilatkozatokkal gyengített dollár is hozzájárult ahhoz - mondják e politika hívei -, hogy az Egyesült Államok még növekedést tudott felmutatni.

Még nem világos, hogy mi lehet ennek az ára. Sokan attól tartanak, hogy a mesterségesen felpumpált fogyasztás nem tesz többet, mint konzervál egy meghaladásra ítélt struktúrát, és stagnálással párosuló inflációba, azaz stagflációba taszítja az országot.

A kizárólag az infláció kordában tartását feladatul kapó, 12 ország érdekeit már most is összehangolni kénytelen, ezért lomhább EKB-ban többek között ettől is tartanak, amikor annyi vita előzte meg a mégoly kis kamatlépést is, mint a tegnapi.