Gyurcsány Ferenc és az MSZP
Az egyik internetes lap decemberi "közvélemény-kutatásán" az év szürke eminenciása kategóriában siralmasan szerepelt Medgyessy Péter miniszterelnök stratégiai tanácsadója. Gyurcsány Ferenc a szavazatok töredékével végzett az utolsó helyen, miközben a "díjat" magabiztosan "söpörte be" a választásokon megbukott Fidesz kegyvesztett háttérembere. Ebből is kitűnik: a szocialista stratéga neve ma távolról sem ismert annyira, amennyire indokolt lenne. Igaz, a helyzet - ha lassan is, de - változik: egyre több interjú készül vele, miközben maga is tett egy kicsi, de lényeges lépést. Országos választmányi tagsága folytán megszűnt a kettősség, amely a párttal való viszonyát jellemezte. Ezentúl belülről alkothat véleményt baloldalról, MSZP-ről, ideológiáról, jövőről.
Mielőtt Gyurcsány Ferenc szerepét és jelentőségét elemezném, fel kell tennem a kérdést: a szocialista párt március végi tisztújító kongresszusa előtt - amelyen zömmel az ismert arcok között oszthatják újra a tisztségeket - helyes-e előtérbe állítani a stratégát? Meggyőződésem szerint okvetlenül. Gyurcsány Ferenc a modern szociáldemokrata tőkés prototípusa. (A jelzős szerkezet elemei csak látszólag mondanak ellent egymásnak. A fából vaskarikát nem most, nem itt találták fel, az osztályharc - már a kifejezés is anakronisztikus - megszűnt, osztályok sincsenek.) Elméletei ha ma kevésbé is, holnap és holnapután alapjaiban határozhatják meg a párt mozgását. Az első kínálkozó példát említve máris minden egyértelművé válik: ma Medgyessy Péter Magyarország miniszterelnöke, és ebben elsődleges a szerepe Gyurcsány Ferencnek és körének. Kiválasztásában is tevékenyen részt vettek, a választások megnyerésében is segítettek. Tovább megyek: a kormányfő mondandójának stratégiai elemeit manapság Gyurcsány Ferenc fogalmazza. Ehhez a felismeréshez elég elolvasni írásait, összevetve kulcsszavait Medgyessy Péter nagyobb szabású szövegeinek tartalmával.
Egyértelmű, hogy hosszú távon a két nagy párt versengésén alapuló politikai váltógazdálkodásra kell számítanunk. A Fidesz és az MSZP esélyeit a mindenkori választásokon részben az határozza meg, melyikük tud frappánsabb válaszokat adni a polgárokat foglalkoztató praktikus kérdésekre. Ám ez - mint az előző ciklusban is bebizonyosodott - nem elegendő. Orbán Viktor és kormánya azért volt képes sikerekre - ez bukásuk ellenére is állítható -, mert rájött és rájátszott arra, hogy a választók a szimbolikus politika eszközeivel is megfoghatók. Azon hosszasan és hevesen lehetne vitázni, hogy Orbán Viktor haza-, nemzet- és Európa-víziója mennyire és miben volt - és maradt - hiteles, érvényes és modern, az viszont kétségtelen, hogy a vízió létezett, létezik és ma is formálódik.
A szocialista pártot ez idáig nem jellemezte - látványosan semmiképpen - az ilyen típusú gondolkodás. Az MSZP a rendszerváltás óta keresi önmagát, kutatja a kapcsolódási pontokat, esélyeket, amelyek révén megteremthetné szociáldemokrata imázsát. Kísérletei a - nem mellesleg - pártonkívüli Medgyessy Péter újabb felbukkanásáig nem vezettek értékelhető eredményre. A miniszterelnök beszédeiben első ízben tűntek fel hangsúlyosan azok a momentumok - a nemzeti középtől a köztársasági eszmén át a polgári balközépig -, amelyekre nemcsak, sőt nem is elsősorban a kabinet, hanem az MSZP is építheti identitását. Azt állítom tehát, hogy a jobboldaléhoz hasonlóan komplex - attól tartalmában természetesen különböző - vízió felvázolására leginkább Gyurcsány Ferenc alkalmas: az új baloldali gyakorlatot, a liberális és a konzervatív gondolkodás elemeinek integrálását ötvöző gondolatainak rendszerbe foglalásával, ezek üzenetté alakításával.
A kormány, a párt és a tanácsadók egymáshoz való viszonya rendkívül bonyolult. Ennélfogva azt, hogy lesz-e fogadókészség a pártban a vízióra, ma képtelenség megjósolni. Éppígy azt is, hogy a stratéga fel tud-e kapaszkodni a szocialista szamárlétrán. Erre nincs garancia, mivel az MSZP-ben nem szeretik azokat, akik nem kínlódták végig a "nehéz éveket". Gyurcsány Ferenc ráadásul 1999-es színre lépésekor brutális pártvezetés-kritikával startolt. "A párt olyan laza személyi egyesülés, amelyet a nosztalgikus emlékezet, a hivatásos pártelit közvetlen, valamint a politikai, gazdasági, kulturális holdudvar közvetett hatalmi érdeke tart össze" - írta négy esztendeje. Azóta kiderült: kemény hangvétele ellenére elfogadja a realitásokat, vagy azok egy részét. Rájött arra is, hogy szüksége van a pártra.
Gyurcsány Ferenc vállalkozóként írta alá 1999. februári Népszabadság-cikkét. Azóta volt már közgazdász, közgazdász és a miniszterelnök stratégiai tanácsadója, végül csak ez utóbbi. Néhány éven belül kiderül, jegyezheti-e valaha is párt- vagy miniszterelnökként eszmefuttatásait. Persze, ha vannak ilyen szándékai.
