Hadviselő felek

Az USA által terv szerint beindított iraki akció hatásainak következtében a belpolitikában is alig maradt más téma, amely hírértékre vergődhetne. Mostanában szinte minden egyéb elsikkad, essék szó akár a Postabank konszolidációjának huncutságos fejleményeiről, adatmentésekről és a nyomukban születő törvénymódosító szándékokról, netán a Magyar Szocialista Párt esedékes tisztújításáról.

A háborús idők logikája érvényesül meghatározó pártjaink konfliktusainak intenzitásában is. A hazai küzdelmek középpontjában az áll, vajon hadviselő fél-e Magyarország. E dilemma fölött merengenek politikusok és politológusok, jogászok és publicisták, kőfaragók és balett-táncosok. A kérdés azért remek, mert - a háborúval kapcsolatos ENSZ- és NATO-felhatalmazások hiányában, illetve a kormány lavírozó magatartása ismeretében - ki-ki meggyőződése szerint fogalmazhatja meg válaszait. És máris kezdődhetnek saját kis csatáink.

Az 1999-es koszovói konfliktussal ellentétben tehát - amikor a szocialisták szintén megpróbáltak kevéske borsot törni az Orbán-kormány képzeletbeli orra alá - az iraki háború jogi megalapozottsága vitatott, ellenzi az akciót az amerikaiak több természetes szövetségese, és utálja az egészet a közvélemény elsöprő többsége. Ebből kiindulva igen bonyolult a Medgyessy-kormány helyzete. A kabinetnek úgy kell(ene) egyensúlyoznia az Egyesült Államok és kritikusai - Német- és Franciaországot említjük első helyen - között, hogy miközben egyikhez sem kerül túl közel, nem távolodik nagyon messzire a másiktól. A feladat abszurd, megoldása egymásnak ellentmondó döntésekkel jár. (Aligha következik a nyolcak hírhedt levelének aláírásából az iraki külképviselet bezárására vonatkozó amerikai kezdeményezés elutasítása.)

Tegyük fel, a Fideszben valóban úgy gondolják - összhangban a magyar polgárok kilencven százalékával -, hogy ami Irakban történik, ocsmány agresszió. Ha így van, semmibe sem kerül felismerni, hogy határozott kormányellenes retorikával érdemes ráhajtani a szavazatszerzésre is. A recept azonban nem hoz biztos sikert. Az általános képlet szerint az emberek békében tolerálják a harcot, háború idején ellenben egyetértésre, nyugalomra vágynak. Igaz, Irak egyelőre messze van. (GA)