Mire kizöldülnek a fák
Az az érdekes, hogy a világgazdasági várakozásokba mintha még nem épülne be mindaz, ami a politikában körülöttünk zajlik. A fennálló nemzetközi rend tartópilléreire létrehozásuk óta a legnagyobb szakítópróba nehezedik, ám a pénzpiacok mértékadó fórumai úgy viselkednek, mintha az iraki kérdés már le lenne vajazva. Néhány hét felfordulás, azután a dolgok visszazökkennek a kerékvágásukba, business as usual.
Addig pedig mindenki helyezkedik. Törökország tiszta sor, korrektül kiszámolták, mibe kerül nekik mindez, itt tessék aláírni. A kormánypolitikusok ugyan a parlamentet kihagyták az egyenletből, de úgy kell a képviselőknek, most majd szavazhatnak újra. A fair üzlet érthetően másoknak is kedvet teremtett, hogy szövetségesi elkötelezettségüket aprópénzre váltsák, állítólag már Varsóban is formázzák a cehhet. Washingtonban közben azt reklámozzák, hogy aki kimarad, az lemarad, lásd a francia TotalFinaElf esetét az iraki olajüzletekkel. Márpedig az amerikaiak már az újjáépítésre is kiírták a pályázatokat. (Porszem a gépezetben, hogy a meghívott cégek között ott van az alelnök egyik volt közvetett érdekeltsége is, úgy látszik, a Fehér Ház nem tanult a Kiss Elemér-ügyből.)
A piacok pedig beárazták, hogy gyors, erőteljes csapás készül, menedzselhető utólagos költségekkel, ami legfeljebb néhány tized százalékponttal veti vissza a világgazdasági növekedést. Szaddám nem menekül el, mint Oszama bin Laden, az olajkapacitások nem sérülnek meg katasztrofálisan, nem következik be váratlan esemény, a háború nem terjed tovább a térségben. Sőt, az amerikaiak is ellenállnak a kísértésnek, hogy sorban ráncba szedjék a többi rosszfiút is a Közel-Keleten.
Mert mindannak, ami utójátékként a Biztonsági Tanácsban zajlik, már egyre inkább ez a tétje: a katonailag nehezen korlátozható szuperhatalom számol-e azzal, hogy a gazdasági hatalom egyenletesebben oszlik el a világban, és a kereskedelmi mérlegen a dollár értékvesztésén keresztül a győztes is sebezhető. Bush mandátuma ugyanis csak addig tart, ameddig a várakozásokban feltartóztatható a pesszimizmusspirál beindulása, s az nem rántja magával Amerikát is. Ameddig gyors győzelmet, kiszámítható végkifejletet, a szövetségeseknek trófeákat tud ígérni.
Mint az a múlt századi kaiser, aki azzal biztatta a fiúkat, hogy mire lehullanak a levelek, hazatérhetnek. Bár neki nem jött be.
