Szabadalmi szikrák

Meglepő és a csatlakozással aligha lehet hozzászokni, hogy az Európai Unió jelenlegi tagjai olykor rendkívül fontos és nyilvánvaló ügyekben milyen nehezen tudnak közös nevezőre jutni. Erre bizonyság az a több hónapos szikrázó vita, amelynek lezárását mára ígérik az illetékesek. Ha minden jól alakul, akkor megszülethet végre az egyezség a szabadalmi ügyek egységes kezelésének szabályairól és feltételeiről. Nyilvánvalóan közös érdek a 15 tagállamra érvényes, együttes és olcsó rendszer kialakítása. Mindemellett a jelenlegi uniós szabadalmi díjak sokba kerülnek a vállalkozók számára, s aligha ösztönzik őket arra, hogy okos találmányokon törjék a fejüket, és amíg még nem késő, gondoskodjanak azok levédéséről. Paradox módon miközben az EU elszántan törekszik globális versenyképességének megerősítésére, s ennek az ügynek szenteli a következő, közelgő csúcstalálkozóját is, a fizetendő összeg még mindg háromszor-ötször nagyobb, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban. Még mindig szócsaták folynak az Európai Szabadalmi Hivatal munkanyelvéről s arról, hogy az illetékes bíróságot miért ne helyezzék egyik vagy a másik tagállamba. A lényeg - az EU verseny- és innovációs képessége - pedig ismét csak nem tud érvényesülni.

Az isten malmai lassan - vagy legalábbis másként - őrölnek, mondhatná bárki. De enynyire lassan és ennyire másként? Gyaníthatóan sokkal sürgetőbb a szemléletváltás az Európai Unió jelenlegi tagjai körében, mint ahogy azt ők maguk gondolják. Erről persze nem illik beszélni, főleg a tagjelölteknek nem. Ám amikor sorjáznak az elvárások a 2004. május 1-jétől belépőkkel szemben, talán hasznos lehet az önkritika is, tagjelölti önzéssel a bővítés sikere, ám valóban az egész Európai Unió sikere érdekében. Vagy ezt is fel kell találni? (KoM)