Szorongatott légicégek

Törökországról elsőként Irak jut eszünkbe ezekben a napokban, nem a nemzeti légitársasága. Tegnap viszont azt is megtudhattuk, hogy ötven százalékkal visszaesett a cég forgalma, mióta kitört a háború. Nem a mi ügyünk? Dehogynem! Illetve a miénk is. Azért, mert jelzésértékű, ha már egy ilyen lomha állami vállalat is azon kesereg, hogy elveszíti piacait és hiába készül a privatizációra, nem lesz, aki észre vegye a porondon.

A törököknél sokkal nagyobb bajban vannak az amerikaiak és még nagyobb bajban lesznek az uniós légitársaságok. Az amerikaiak megint öncsonkításra kényszerülnek, leállítanak több száz járatot és abban reménykednek, hogy a katonai győzelem után a Bush-kormányzat beváltja ígéretét és ugyanúgy mentőövet dob nekik, mint 2001 szeptembere után. Újabb ötmilliárd dolláros segély a tét. Nehezíti a helyzetüket és még néhány nyugat-európaiét, hogy a piac fő szereplőit a napokban alsóbb befektetői kategóriákba javasolja több vezető hitelminősítő intézet. Ennek ellenére a kormányzati mankóval túlélhetik az évek óta zajló és most még inkább fájó válságot. Nem így az európai vetélytársak többsége. A privatizált nagy légitársaságok ugyanis még bújtatott formában sem kaphatnak támogatást. E tekintetben érdekes helyzet állhat elő: az egyébként egységesen háborúellenes francia-német tengely öszszetörhet, hiszen a német Lufthansa magáncég, a francia Air France pedig többségében állami. A hadakozó britek ezen a ponton a németekkel értenek egyet, hiszen a British Airways is jó régen kikerült az állami védernyő alól. Könnyű ráérezni, hogy az uniós csúcsokon is hallatják majd hangjukat.

És itt jön be az annyira hangsúlyos politikai elem, ami nagyon sok légitársaság játékterét behatárolja. Budapesten is. Udvari cégnek tekintették a Malévet a rendszerváltás előtt és utána is. A kormányok csak abban különböznek, hogy melyik milyen hevességgel akart meghatározó befolyást szerezni a vezetésben. Tizenhárom év alatt már hét vezérigazgatót fogyasztottak el, egyiknek sem hagytak kifutási időt. Sikertelen privatizációs kísérletek is voltak, és nagyra törő tervek is születtek, miközben a kívülről odatett vezetők sorra követték el a hibákat. Részben azért, mert több érdekcsoport mozgatta őket, és belül is legalább két-három csoportosulás alakult ki.

Még nem tudni pontosan, milyen érdekek diktálták, hogy eltávolítsák a mostani igazgatóságot. Gyanítható, hogy nem szakmaiak, erről az Antal Erzsébet idején kidolgozott és a még hivatalban lévő Váradi József kinevezése után elkezdett átalakítási program eredményei is tanúskodnak. Lefaragták a kiadásokat, kiszervezték az alaptevékenységhez nem tartozó üzletágakat, eladták a Hyatt szállodában lévő részesedést, bezártak több járatot és életre hívták a Malév Expresst. A romló külső körülmények közepette az idén nullszaldót terveztek, eközben listaár alatt sikerült lízingelni 18 új Boeinget és a szerződéskötés küszöbére értek az EIB-vel, csak az állami jóváhagyás kellene.

Inkább arra lehet gondolni, hogy a politikai érvrendszer megint erősebb kutya, mint az üzleti. Pártkörökből tudható, hogy a Kiss Elemér-ügy óta fokozottan tisztességfigyelő szocialisták az átvilágítási szerződéssel összefüggő ügyet felhasználva akarják kivonni a forgalomból a náluk korábban jó állásokat szerzett Huszty Andrást, akinek nem volt éppen felhőtlen a viszonya az előző kormány idején kinevezett vezérigazgatóval. Ne gondoljanak pártellentétre! Váradi József technokrata vezető, aki jól megtanulta, hogy miként kell az üzletre figyelni, ha súlyos időket él át egy nagyvállalat. Másra viszont nem jutott ideje. Előző munkahelyén, a Procter & Gamble multinál azt láthatta, hogy a kormányzati kapcsolattartás nem az operatív vezető dolga. Ebben tévedett hatalmasat a Malévnál.

Soha rosszabbkor nem jöhetett volna a PM és az ÁPV Rt. jelentése nyomán kipattant botrány a Malévnek. Az elhúzódó háború miatt több száz millió forinttal kevesebb érkezik a cég számlájára. Az üzemanyag ára ötven százalékkal növekedett az elmúlt hat hónapban, és ezt nem lehet ellensúlyozni a jövő héttől érvényes 4-6 százalékos jegyáremeléssel. Az üzlet ugyanis arról szól, hogy pótolni kell a kiesést. Például úgy, hogy csökkentik a kapacitásokat, elhalasztják a tervezett járatnyitásokat és elbocsátanak dolgozókat. Csak egyet nem tehetnek, nem állíthatják le a tartozások kifizetését, különben elveszítik maradék hitelüket. Ehhez viszont pénz kell. Nem csak saját forrásból.