Az euró bevezetésének időzítése

Az euró bevezetésének időzítésével kapcsolatosan eltérő vélemények jelentek meg, amelyek a gyors GMU-tagság előnyeit és költségeit ecsetelték. A főbb előnyök között általában a stabil valuta átvételéből eredő kedvező hatásokat (az árfolyam-ingadozások csökkenése, az egységes valuta átvételéből következő kedvező kereskedelemteremtő hatások), valamint az euróövezeti csatlakozás által megkívánt és nominális horgonyként szolgáló gazdaságpolitikai fegyelmet szokták kiemelni. Költségként a nem egyensúlyi árfolyamon történő rögzítést, a konvergenciakritériumok teljesíthetőségét és az ezekkel együtt járó kibocsátási és foglalkoztatási veszteségeket, valamint a túlzott mértékű fiskális korlátozásokat szokták említeni.

A cikkben nem az általam kívánatosnak tartott időzítéssel foglalkozom, hanem áttekintem azokat a szempontokat, amelyeknek meghatározó szerepet kell játszani az időzítéssel kapcsolatos döntések meghozatalakor. Véleményem szerint a döntéshozóknak három általános szempontot kell figyelembe venniük az euró bevezetésének időzítésével kapcsolatosan.

Az első, hogy mérlegelni kell az euróövezethez történő csatlakozáshoz vezető három alternatív monetáris stratégiát. Az első alternatíva, hogy az Európai Unióba történő belépést követően az ország a lehető legrövidebb időn belül belép az ERM-2-be, majd a szükséges konvergenciafeltételek teljesülésére alapozva a kétéves várakozást követően belép a GMU-ba. A másik lehetőség, hogy az EU-csatlakozást követően azonnal belép az ERM-2-be, majd felhasználja ezen rendszer tulajdonságait a konvergenciafolyamat felgyorsítására. Az utolsó alternatíva, hogy szemben az előző megközelítéssel, kivár, és a konvergenciafeltételeket az ERM-2-n kívül teljesíti, majd csak ezt követően lép be az ERM-2-be, illetve a kétéves kivárást követően az euróövezetbe. A stratégia kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az ERM-2-es tagság irreverzibilis folyamat legyen, és minél kisebb sokk érje az amúgy meglehetősen sebezhető rendszeren belül a hazai gazdaságot. Ennek megfelelően az egyes és a hármas stratégia jelenthet reális alternatívát.

Az euró átvételének időzítésével kapcsolatosan figyelembe veendő másik szempont, hogy mennyire tekinthetők szimmetrikusnak vagy aszimmetrikusnak az euróövezetet és a magyar gazdaságot érő sokkok. Az empirikus elemzések, amelyek a hazai gazdaság mellett több más csatlakozó gazdaság bevonásával készültek, arra mutatnak rá, hogy miközben jelentősen erősödött az üzleti ciklusok korrelációja a csatlakozó és a tagállamok között, addig a keresleti és főleg a kínálati sokkok eltérően futnak le a két országcsoport esetében. Hasonlóképpen eltérően reagálnak a csatlakozó államok és ezen belül Magyarország a gazdaságpolitika, például a közös monetáris politika által teremtett sokkokra, tekintettel a pénzügyi fejlettségben, a transzmissziós mechanizmus jellegében, valamint a monetáris kondíciókban meglévő eltérésekre.

Végezetül az euró bevezetésének döntését befolyásolja, hogy mikorra időzíthető a konvergenciakritériumok teljesítése. Abban nem lehet vita, hogy a gazdaságpolitikának, akár a gyors, akár a lassú GMU-s tagságot tűzi ki célul, a kritériumok teljesítésére kell törekednie. Abban azonban eltérő lehet a megközelítés, hogy mit tekintünk reálisan teljesíthető időtávnak, különösen a fiskális kritériumok esetében. A csatlakozást megelőzően az államháztartási egyenleg mutatója rendkívül kedvezőtlen, és tekintettel a rövid távú ciklikus tényezőkre, gyors javulás nem is várható, miközben az EU-csatlakozás rövid távon a hiány növekedésével is járhat. Az euró bevezetésének időzítése és az ezt megalapozó monetáris stratégia ezért döntően függ attól, hogy milyen mértékű fiskális konszolidáció tekinthető reálisnak.

Összességében az euróövezeti tagsággal kapcsolatos vitáknak nemcsak az euró bevezetésével együtt járó előnyökről és hátrányokról kell szólniuk, hanem figyelembe kell venniük az oda vezető monetáris stratégiák közötti átváltásokat, a gazdaságot érő sokkok jellegét, valamint a fiskális kritériumok reális teljesíthetőségét.