Az iraki háború várható következményei

A háborút bizonyos deklarált okok miatt indították meg, amelyek mindegyike élénken vitatott világszerte. Ha igazolják azokat, akkor elképzelhető, hogy a háború révén biztonságosabbá válik a világ.

Ha azonban érveik nem nyernek bizonyítást, vagy éppenséggel cáfolják azokat, akkor a háború instabilitást szül. Ebben az esetben a világ meggyógyítása felé teendő fontos lépés lenne, ha gyorsan távoznának hivatalukból.

Az iraki háborút nem azon az alapon igazolták, és nem is igazolható úgy, hogy Szaddám Huszein egy zsarnok. Az igazolás, ha fellelhető, a Szaddám rezsimje jelentette veszélyen nyugszik. Bush és Blair négy dolgot állított:

>> Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik;

>> ezek a fegyverek súlyos, közvetlen fenyegetést jelentenek;

>> az ENSZ vizsgálódása nem szüntette meg a fenyegetést;

>> a fenyegetés a legjobban háború útján szüntethető meg.

Az első állítást lesz a legkönynyebb bizonyítani. Bush és Blair ismételten tömegpusztító fegyverek felhalmozásáról, az ilyen fegyverek gyártására vagy bevetésére felállított, erős föld alatti s mobil egységekről és a nukleáris fegyverek megszerzését célzó aktív

programokról beszélt. Bushra és Blairre hárul ügyük igazolása, mégpedig a világméretű gyanakvás közepette, hogy az amerikai és a brit biztonsági hivatalok hamis bizonyítékokat helyezhetnek el.

Éppen ezért független ENSZ-szakértőknek kellene értékelni a feltárt bizonyítékokat. Ha nem kerülnek elő fenyegető mennyiségű tömegpusztító fegyver meglétére utaló bizonyítékok, akkor mind Bush, mind Blair megérdemelné, hogy elérje őket a politikai vég, bármi más történjen is Irakban.

A második állítást bajosabb lesz igazolni. Bushnak és Blairnek meg kell mutatnia, hogy az előkerült tömegpusztító fegyverek súlyos és azonnali fenyegetést jelentettek. Tudjuk, hogy Irak valamikor rendelkezett vegyi és biológiai fegyverekkel, mert az Egyesült Államok adta el azokat. A kérdés nem az, hogy fennmaradtak-e ezeknek a fegyvereknek a nyomai, mivel ilyen nyomokat találnak majd a megsemmisítőhelyeken, hanem hogy ezek a fegyverek bevetésre szánva, fenyegető mennyiségben álltak-e rendelkezésre. Ha az irakiak támadást indítanának ilyen fegyverekkel, akkor az bizonyítaná, hogy a fegyverek készen álltak a használatra. De az még mindig kérdéses maradna, hogy azok jelentettek-e valódi veszélyt Irak határain kívül, vagy hogy azokat a jelenlegi háború nélkül is bevetették-e volna.

A harmadik állítás erősen vitatott. Bushnak és Blairnek bizonyítania kellene, hogy az ENSZ ellenőrzései kudarcot vallottak. Ehhez azt kellene megmutatni, hogy az irakiak egyszerűen elrejtették a bizonyítékokat az ellenőrök által átvizsgált és fegyverektől mentesnek nyilvánított helyszíneken. Szisztematikusan újra végig kellene járni a már meglátogatott helyszíneket. Ha máshol találnak tömegpusztító fegyvereket, akkor arra is magyarázattal kell szolgálni, hogy azokat a fegyvereket az ellenőröknek miért nem sikerült reális időn belül felfedezniük.

A negyedik állítás vad propaganda tárgya lesz mindkét oldalon. Igazolt volt-e a háború a költségek és a haszon alapján, és tényleg a háború volt-e az utolsó lehetőség? Ez a háború emberéletben, elpusztult javakban, az Irakon belüli gazdasági hatásokban, az erőszak más formába, például terrorizmusba való átgyűrűződésében és a geopolitikai következményekben kifejezett költségeinek objektív felmérésétől függ majd.

Mind ez idáig Bushnak és Blairnek nem sikerült igazolni ügyüket a világ előtt, saját országuk részleges kivételével. Az amerikai népet sovinizmussal, félelemkeltéssel, Irak és Oszama bin Laden terroristáinak összekeverésével és egyszerű hazafisággal tüzelték fel.

Mindez nem vezette meg a világ többi részét, amely a háborúra lenézéssel és riadalommal vegyesen tekint. Ez megváltozna, ha a négy pont bizonyítást nyerne. Amikor a 13 észak-amerikai brit gyarmat megindította saját függetlenségi háborúját, Thomas Jefferson megértette, hogy "az emberiség véleményeinek illő tisztelete" magyarázatot követel a háborúra, amelyet a függetlenségi nyilatkozatban adott meg. Egy ilyen, szilárd bizonyítékokkal alátámasztott magyarázat ma sem kevésbé szükséges.

Ha a háború mellett szóló érveket nem igazolják, a következmények súlyosak lesznek. A propaganda, éljenző irakiakkal szegélyezett utcák, az amerikai okos bombák hősiességét övező csodálat nem vonná el a figyelmünket egy szörnyű igazságtól - hogy Bush és Blair megtörte a világbékét, előre megfontolt módon tömeges gyilkolásba kezdett, és tette mindezt a globális közvéleménnyel dacolva. A ma megosztott világának meggyógyítása csak egy friss amerikai és brit politikai vezetéssel, valamint az ENSZ jogosítványainak megerősítésével kezdődhetne.

Tekintve a rettenetes költségeket, remélem, hogy a háború igazolást nyer majd, bár a jelenlegi bizonyítékok alapján megvannak a kétségeim. Ha meggyőző bizonyítékok szólnak a mellett, hogy voltak kéznél tömegpusztító fegyverek; azokat bevetésre szánták fenyegető mennyiségben; az ENSZ ellenőreinek szegényes kilátásai voltak azok felfedezésére és leszerelésére, akkor el kell fogadnunk Bush és Blair érveit. De még ilyen körülmények között is nagyon valószínű, hogy egy megfékező politikával összehasonlítva nem volt bölcs dolog a háború. Mégis, akkor a háborúnak lenne legalább némi értelme. Egy tökéletesen értelmetlen háború borzalmaiba félelmetes belegondolni.



Copyright: Project Syndicate