Fapados forradalom

Gyorsaság, időzítés, agresszivitás. Ez a három fő jellemzője a májustól a magyar piacra is belépő fapados légitársaságoknak. Nem kétséges, hogy megbolygatják majd a piacot, s akár nem várt folyamatokat is elindíthatnak az üzleti életben és általában is a gazdaságban. Egyelőre csak az biztos, hogy máris elkésett a Malév, ha nincs kész a megfelelő válasza, amit még az idén nyilvánosságra hoz, pénzt és energiát nem kímélve.

A puritán körülményekkel, viszont szuperolcsó jegyekkel operáló fapadosok évek óta tartó térnyerése mögött nem csupán a nagyok gyengélkedése és az uniós liberalizáció áll. Koncepciójuk sikerét a kifinomult piacszegmentáció is garantálja, de legalábbis segíti. A célcsoport pontos körülhatárolása ehhez elengedhetetlen. Kikből áll ez? Azokból, akik még soha sem repültek, de az olcsó árak láttán vállalkoznának erre. Magyarországon több millió ilyen ember él. Aztán azokból, akik a drága jegyárak miatt lemondtak tervükről, noha már majdnem elszánták magukat. És végül azokból, akik a nem túl tehetős cégeknél dolgozva gyakran repülnek, s nem mondhatnak le az utazásról.

Nem szűkíthető le a fapadosok forradalma a légi közlekedésre. Német-, Franciaországban és Nagy-Britanniában eddig kevésbé frekventált városok idegenforgalma is fölzárkózott annak nyomán, hogy megtelepedtek ott a szuperolcsó légitársaságok. Prágából tavaly ősz óta jár Londonba az Easyjet és áprilistól a Germanwings, légügyi szakértők szerint a belvárosi vendéglátóhelyek forgalma nekik is köszönhetően tartja magát a romló külső körülmények ellenére. Az ingatlanszakma több várost fedezett fel magának, iroda- és raktárvárosok nőttek ki Kölnben, Malmőben és Bergamóban, fellendült a helyi hotel- és lakáspiac, hiszen az alkalmazottaknak valahol lakni is kell.

A gazdaság dinamizálásában élenjáró távközlés sem marad érintetlen. A Ryanair telekom céget hozott létre, és akárcsak fő vadászterületén, a telefonpiacon is szeretné letörni az árakat. Jelenleg csak brit földön és egyes Benelux államokban működik, de még az idén belép a hatalmas német és a hozzánk közeli olasz piacra. Onnan már csak egy ugrás a magyar, amire ugyanúgy ráfér ez a szemtelen nyomulás, mint a sokkal fejlettebb uniós országokéra.