Giscard d'Estaing puccskísérlete

A több évtizedes mély- és fagyponton lévő francia-amerikai kapcsolatok idején persze kissé bizarr feltételezni, hogy éppen egy francia politikus lenne George W. Bush legjobb európai tanítványa, de tény, hogy a módszerek meglehetősen hasonlóak. Hónapokon keresztül kérdezni a többieket, úgy tenni, mintha bevonnánk őket a döntés előkészítésébe, aztán az ellenvéleményekkel dacolva lépni saját belátásunk szerint: ezt tette Bush Irak kapcsán, s teszi most Giscard is az alkotmányos szerződés legfontosabb pontjainak felvázolásakor.

Mivel azonban a konventben mégiscsak könnyebb kikényszeríteni a többség akaratának érvényesülését, mint az egypólusú globális viszonyok között, nem valószínű, hogy Giscard elképzelései éppolyan simán megvalósulnak majd, mint a Szaddám hatalmát megdöntő koalíció tervei. A kis- és közepes méretű tagországok küldöttei ugyanis olyan egyöntetűen hördültek fel az unió átalakítására vonatkozóan a múlt héten közzétett tervek láttán, hogy borítékolható: nem alakítható ki konszenzus a konventben a nagy tagállamok befolyását a kisebbek rovására tovább erősítő elképzelések kapcsán.

Giscard tervei határozottan Francia-, Német-, Olasz- és Spanyolország, valamint Nagy-Britannia helyzetét erősítenék az EU-ban - továbbá azét a Lengyelországét, amely egyedül számít "nagy" országnak a most csatlakozó tízek között. A majdani 25 tagú EU másik 19 állama veszítene a jelenlegi helyzethez képest. És hiába számít Magyarország viszonylag jelentős államnak a kicsik között - az unióban csak hét olyan ország lesz, amely több szavazattal bír a minszteri tanácsban, mint hazánk, a fent említettek mellett még Hollandia -, ebből a szempontból mi is ugyanúgy járnánk, mint Málta vagy Luxemburg: veszítenénk a súlyunkból, érdekérvényesítő képességünkből.

Minden bizonnyal ritkábban töltené be egy kis vagy közepes ország az elnöki tisztséget a giscard-i főállású prezídium esetén, mint a jelenlegi, tagállami egyenlőségen alapuló szabályos rotációs rendszerben. Szintén a hat nagy javára és a 19 kicsi rovására változtatná meg a jelenlegi hatalmi viszonyokat az az elképzelés, amely a minősített többségi döntéseknél a tagállami szavazatszámok mellett a teljes uniós lakosság háromötödét képviselő tagállamok igenlő voksát is előírná. A miniszteri tanács jelenlegi felállásában éppen az adja az egyik legnagyobb esélyt a vitálisnak ítélt nemzeti érdekek érvényesítésére, hogy a lakosságarányokat a kicsik javára torzító szavazati súlyozás rendkívül sokféle ad hoc koalíció megkötésére teremt lehetőséget. Nem elég, hogy a szavazati súlyozást a nizzai szerződés a nagyok javára jövő novemberi hatállyal megváltoztatta - azt a furcsa helyzetet okozva, hogy Magyarország és a többi újonnan belépő állam súlya kerek fél évvel a jövő májusi csatlakozás után máris csökken -, Giscard még ehhez képest is tovább erősítené a nagyok fölényét.

Nem először fordul elő, hogy a volt francia államfő nem vagy alig veszi figyelembe a 105 tagú konvent döntő többsége által megfogalmazott súlyos aggályokat vagy kritikákat. De alig két hónappal az alkotmányos szerződés végső szövegtervezetének június 20-i határideje előtt ennyire sarkosan szembefordulni a 25 tagállamból 19-nek az érdekeivel... Hogy is mondta az egyszeri lókupec, miután a paripa egyszer csak fejjel ment a falnak? "Nem vak ez a ló, uram, csak bátor!" Giscard bátorsága már olyan fokú, amely akár gyanúra is okot adhat, hiszen létezik politikai vakság is.

Hacsak... Hacsak nem éppen a konvent zátonyra futtatása a cél. Amit most már nem lehet kizárni. Hiszen vélhetően abból is a nagy tagállamok jönnének ki jól, ha június 20-án az új alkotmányos szerződés tervezete nem lenne készen. Ha számos kritikus ponton kényszerűen több megoldási lehetőséget kellene a konvent munkájának befejezése után kezdődő legújabb kormányközi konferencia (IGC) elé tárni. Az IGC-n pedig már nem vesz részt a konventben ma még igencsak hangos föderalista tábor képviselőinek nagy része (az Európai Parlament, az Európai Bizottság, egyes nemzeti parlamentek képviselői), maradnának a kis tagállamok, korlátozottabb lehetőségekkel. Így a kormányközi együttműködés hívei kisebb ellenállásra számíthatnak. A konvent zátonyra futtatásának megakadályozása tehát a kicsik, köztük Magyarország elemi érdeke. Lehet, hogy éppen erre számít Giscard?