Csendes megállapodás volt a visegrádiak között, hogy előreengedik Magyarországot. Minden korábbi felmérés szerint a négyek közül itt volt a legnagyobb az Európai Unió támogatottsága, úgy tűnt, hogy a sikeres start jótékonyan hat majd a májusi szlovák, valamint a júniusi cseh és lengyel erőpróbára is. A visszhangok alapján ítélve a hét végén ideges borzongás futott végig a térség Európa-párti politikusain. A kedvező "dominóhatás" legalábbis kérdésessé vált.
Szlovákiában öt hét maradt a referendumig, s a helyi politikusok akár igazolva is láthatják magukat abban a kérdésben, amiben a sajtó leginkább támadja őket. Tudniillik hogy mindeddig csak nagyon lanyha kampány folyt és a kormány mindössze a magyarországi összeg nyolcadát fordítja a polgárok meggyőzésére. Hasonló részvételi arányt ugyanis talán annyi pénzből is lehet majd produkálni.
Ezt azonban odaát az "igenek" magas arányával sem lehetne feledtetni. A pozsonyi politikusok ugyanis annak ellenére sem változtattak az ötven százaléknál nagyobb részvételi arányt előíró alkotmányon, hogy az eddigi négy népszavazás érvénytelennek bizonyult. Igaz, a közvélemény-kutató intézetek ezúttal magas érdeklődést ígérnek - akárcsak Magyarországon a népszavazást megelőzően. A helyzet a tekintetben is hasonló, hogy a politikai elit egységesen támogatja a belépést, kérdéses azonban, hogy ennek szükségességét nagyobb mozgósító erővel tudja-e közvetíteni a társadalom felé. Az alternatívával nem számoló, illetve a lehetséges kedvezőtlen hatásokat mesterségesen letompító kampány - mint tapasztalhattuk - a valódi választás érzetét veszi el a szavazóktól. Ebből a csapdából Szlovákiában sem könnyű kitörni. Talán ezzel magyarázható, hogy Mikulás Dzurinda az alacsony magyar részvételt az ellenzéknek "a kormánnyal szembeni kiélezett magatartásával" próbálja magyarázni. A kormányfő ugyanis előrelátó. A szlovákiai, törékeny konszenzus fenntartása az amúgy is összetett koalíció élén ugyanis fontosabb lehet, mint a kampány kétes eredményű felpörgetése a magyar tapasztalatok alapján. Hiszen sikertelen referendum esetén még mindig ott a kiút: a szavazók a parlamenti pártokra "bízták" a végső szó kimondását. S akkor az ellenzéken számon kérhető a mostani konstruktív magatartás.
Hasonló a jogi helyzet Lengyelországban is, ahol azonban az ötven százalék alatti részvétel meglehetősen összetett belpolitikai helyzetet teremthet. A lengyel politikai pártok ugyanis korántsem egységesek a csatlakozást illetően, ráadásul a koalícióból kivált Parasztpárt is lebegteti a döntését. Márpedig ha egy érvénytelen (még ha ezen belül nyolcvanszázalékos "igennel" záruló) referendum utat enged a pártközi alkudozásoknak, annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek. A szejm két házában a jelen lévő képviselők kétharmados többsége kell ugyanis a csatlakozás jóváhagyásához, s a kisebb ellenzéki pártok vagy akárcsak egyes honatyák szavazata is jócskán felértékelődhet az alkufolyamatban. A varsói uniópártiak így most csak abban bíznak, hogy a tét nagysága, a belpolitikai helyzet súlya talán jobban hat majd a választókra, mint Magyarországon, s a belépést támogatók, akik minden mérési hibahatáron túlmenő fölényben vannak az ellenzőkkel szemben, végül mégsem engedik át a döntést a politikusoknak.
Lengyelország és Szlovákia esetében is meglehetősen csökkent legitimációs értéke lenne azonban, ha érvénytelen referendumok kényszerítenék ki a pártok alkuját. Ebből a szempontból a csehek kényelmes helyzetben vannak, hiszen az alkotmány nem ismeri a népszavazást, s a külön erre az alkalomra hozott törvényben nem szabtak meg részvételi limitet. Az EU melletti kampány alapja így az lehet, hogy a kommunisták már állást foglaltak a csatlakozás ellen, s háromnegyed milliós, fegyelmezettnek ismert szavazótáborukat kell ellensúlyoznia a másik oldalnak. Az alacsony részvétel a meggyőző "igent" veszélyeztetheti.
A magyarországi népszavazásból - a meglehetősen nagy csalódást keltő részvételi arány ellenére - hoszszabb távon csak az marad meg, hogy érvényes volt, és az urnákhoz járulók több mint nyolcvan százaléka támogatta az uniós csatlakozást. Végigtekintve a közép-európai politikai térképen, nem elképzelhetetlen, hogy néhány hónap múlva mindez még inkább felértékelődik majd.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.