Közép-európai részvét

Csendes megállapodás volt a visegrádiak között, hogy előreengedik Magyarországot. Minden korábbi felmérés szerint a négyek közül itt volt a legnagyobb az Európai Unió támogatottsága, úgy tűnt, hogy a sikeres start jótékonyan hat majd a májusi szlovák, valamint a júniusi cseh és lengyel erőpróbára is. A visszhangok alapján ítélve a hét végén ideges borzongás futott végig a térség Európa-párti politikusain. A kedvező "dominóhatás" legalábbis kérdésessé vált.

Szlovákiában öt hét maradt a referendumig, s a helyi politikusok akár igazolva is láthatják magukat abban a kérdésben, amiben a sajtó leginkább támadja őket. Tudniillik hogy mindeddig csak nagyon lanyha kampány folyt és a kormány mindössze a magyarországi összeg nyolcadát fordítja a polgárok meggyőzésére. Hasonló részvételi arányt ugyanis talán annyi pénzből is lehet majd produkálni.

Ezt azonban odaát az "igenek" magas arányával sem lehetne feledtetni. A pozsonyi politikusok ugyanis annak ellenére sem változtattak az ötven százaléknál nagyobb részvételi arányt előíró alkotmányon, hogy az eddigi négy népszavazás érvénytelennek bizonyult. Igaz, a közvélemény-kutató intézetek ezúttal magas érdeklődést ígérnek - akárcsak Magyarországon a népszavazást megelőzően. A helyzet a tekintetben is hasonló, hogy a politikai elit egységesen támogatja a belépést, kérdéses azonban, hogy ennek szükségességét nagyobb mozgósító erővel tudja-e közvetíteni a társadalom felé. Az alternatívával nem számoló, illetve a lehetséges kedvezőtlen hatásokat mesterségesen letompító kampány - mint tapasztalhattuk - a valódi választás érzetét veszi el a szavazóktól. Ebből a csapdából Szlovákiában sem könnyű kitörni. Talán ezzel magyarázható, hogy Mikulás Dzurinda az alacsony magyar részvételt az ellenzéknek "a kormánnyal szembeni kiélezett magatartásával" próbálja magyarázni. A kormányfő ugyanis előrelátó. A szlovákiai, törékeny konszenzus fenntartása az amúgy is összetett koalíció élén ugyanis fontosabb lehet, mint a kampány kétes eredményű felpörgetése a magyar tapasztalatok alapján. Hiszen sikertelen referendum esetén még mindig ott a kiút: a szavazók a parlamenti pártokra "bízták" a végső szó kimondását. S akkor az ellenzéken számon kérhető a mostani konstruktív magatartás.

Hasonló a jogi helyzet Lengyelországban is, ahol azonban az ötven százalék alatti részvétel meglehetősen összetett belpolitikai helyzetet teremthet. A lengyel politikai pártok ugyanis korántsem egységesek a csatlakozást illetően, ráadásul a koalícióból kivált Parasztpárt is lebegteti a döntését. Márpedig ha egy érvénytelen (még ha ezen belül nyolcvanszázalékos "igennel" záruló) referendum utat enged a pártközi alkudozásoknak, annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek. A szejm két házában a jelen lévő képviselők kétharmados többsége kell ugyanis a csatlakozás jóváhagyásához, s a kisebb ellenzéki pártok vagy akárcsak egyes honatyák szavazata is jócskán felértékelődhet az alkufolyamatban. A varsói uniópártiak így most csak abban bíznak, hogy a tét nagysága, a belpolitikai helyzet súlya talán jobban hat majd a választókra, mint Magyarországon, s a belépést támogatók, akik minden mérési hibahatáron túlmenő fölényben vannak az ellenzőkkel szemben, végül mégsem engedik át a döntést a politikusoknak.

Lengyelország és Szlovákia esetében is meglehetősen csökkent legitimációs értéke lenne azonban, ha érvénytelen referendumok kényszerítenék ki a pártok alkuját. Ebből a szempontból a csehek kényelmes helyzetben vannak, hiszen az alkotmány nem ismeri a népszavazást, s a külön erre az alkalomra hozott törvényben nem szabtak meg részvételi limitet. Az EU melletti kampány alapja így az lehet, hogy a kommunisták már állást foglaltak a csatlakozás ellen, s háromnegyed milliós, fegyelmezettnek ismert szavazótáborukat kell ellensúlyoznia a másik oldalnak. Az alacsony részvétel a meggyőző "igent" veszélyeztetheti.

A magyarországi népszavazásból - a meglehetősen nagy csalódást keltő részvételi arány ellenére - hoszszabb távon csak az marad meg, hogy érvényes volt, és az urnákhoz járulók több mint nyolcvan százaléka támogatta az uniós csatlakozást. Végigtekintve a közép-európai politikai térképen, nem elképzelhetetlen, hogy néhány hónap múlva mindez még inkább felértékelődik majd.