Lassulás, egyensúlyromlás

Finoman szólva sem a jó hírek hete volt a mögöttünk álló időszak. A sors úgy hozta, hogy a napokban megjelent összes makrogazdasági adat és információ egyértelműen az egyensúlyi helyzet romlására és a hoszszabb távon fenntarthatatlan növekedési szerkezetre mutat.

Tavaly az utolsó negyedévben a GDP 0,9 százalékkal haladta meg az előző háromhavi szintet. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság nem igazán dinamizálódik: 2002 korábbi időszakaiban 0,8 százalékos növekedést mutatott ki a KSH. Az adatok a lassulás dacára - tavaly éves alapon 3,3 százalékkal, 1996 óta a leglassabb ütemben bővült a GDP - egészségtelen növekedési szerkezetet mutatnak. A fogyasztás dinamikája messze meghaladja a GDP-növekedést. Mindez az import meglódulásával és a készletezési tevékenység visszaesésével magyarázható, hosszabb távon azonban a nemzetgazdaság eladósodásával jár együtt. (Ezzel függ össze, hogy tavaly hosszú idő óta először újra növekedett az államadósság/GDP hányados, megközelítve a maastrichti kritériumnak számító 60 százalékos szintet.) A teljesítményváltozás alapján a 2002. év vesztese a mezőgazdaság, nyertese az építőipar volt.

Világszerte vészforgatókönyvek készülnek az iraki háború és a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt, a magyar kormány azonban egyelőre nem tervezi alternatív makrogazdasági pálya készítését. Pedig a jelenlegi piaci előrejelzések elszakadtak a költségvetés tervezésénél alapul vett paraméterektől. A túlpörgetett magyar gazdaság számára a vészforgatókönyv egyáltalán nem ugyanazt jelentené, mint külföldön, ahol erőteljesebb állami élénkítésben, nagyobb költségvetési deficitben látják a megoldás kulcsát. A túlpörgetett magyar gazdaság pályamódosítása mögött inkább fiskális szigorítást kellene érteni, amelynek - egyébként sem erős - nyoma is egyelőre inkább csak a tervekben látszik, a költségvetési folyamatokban egyáltalán nem. Az év első negyedében nominálisan nagyobb volt a hiány, mint tavaly, a rekordmagasságú deficit évében. Ez nem a konszolidálódó állami gazdálkodás irányába mutat.

Nem kedvezőek a növekedési kilátások sem. A nemzetgazdaság pénzügyi számlái azt mutatják, hogy a vállalati szektor finanszírozási igénye 2001 második negyedévétől folyamatosan csökken. Ez nem kedvező tendencia, hiszen azt jelenti, hogy a vállalatok a nyereséget nem költik el újabb beruházásokra. Nem számolhatunk kedvező külső hatásokkal sem. (MI)