Legyen-e EU-adó?

Nyitva hagyták az EU-adó bevezetésének lehetőségét az unió jövőjével foglalkozó konvent képviselői a múlt heti plenáris ülésen. Persze nem az adóteher további emeléséről van szó. Az EU-adó megteremtését szorgalmazók (köztük az Európai Bizottság) elsőként mindig azt sietnek leszögezni, hogy az új adófajta valamilyen más közterhet váltana ki. A tagállamok maguk dönthetnék el, mit, de a lényeg az lenne, hogy a polgárok ne kapcsolják össze az uniót valamilyen újabb sarcolással. Érthető ez az elv, hiszen az EU-nak amúgy sem olyan jó az imázsa, mint a tényleges teljesítménye, s az uniós adót szorgalmazók éppenséggel azok közül kerülnek ki, akik az integráció további erősítésén, mélyítésén, nem pedig szétverésén fáradoznak.

Mi értelme lenne egy ilyen adónak? Világossá és egyértelművé tenné, hogy mibe kerül az unió, s a polgárok fáradságos kutatómunka nélkül tudnák eldönteni, hogy megéri-e nekik. S egy ilyen összevetésből az integráció nem kerülne ki rosszul. Ha most lenne EU-adó, annak mértéke egy főre vetítve évi 265 euró, tehát napi 72 eurócent körül lenne, legalábbis az EU-büdzsé évi 100 milliárdos bevételeit és a 380 milliós uniós lakosságot alapul véve. Ez valószínűleg sokak számára első ránézésre is elviselhető összeg lenne az integráció nyújtotta előnyökért cserébe (feltéve, hogy ezeket az előnyöket el is magyaráznák számukra).

Jelenleg ugyanis igen átláthatatlan az EU finanszírozása az átlagember számára, ami csak a gyanakvást erősíti: mit is csinálnak ott Brüsszelben az urak? Ha egyetlen saját forrása lenne az integrációnak, egy néven nevezett EU-adó, az sokat lendíthetne az unió népszerűségén. Más kérdés, hogy számos új kérdést is felvetne: például azt, hogy ugyanannyit, vagy gazdagságával arányos összeget fizessen-e minden tagállam minden polgára? (UGy)