Sok, vagy kevés?

A csatlakozási szerződés athéni aláírási ceremóniája jó alkalom volt arra, hogy ismét reflektorfénybe kerüljön a majdan várható uniós támogatások öszszege. Hónapok óta ismert, hogy Magyarország 2004 és 2006 között mintegy 3,6 milliárd euróra számíthat a közös kasszából, míg nagyjából 2,2 milliárdot kell majd oda különböző jogcímeken befizetnie.

Hogy a hazánknak jutó apanázs mennyire tekinthető bőkezűnek vagy szűkmarkúnak, az nem kis részben a viszonyítási alaptól függ. Románia például a szóban forgó három év alatt több mint hárommilliárd eurós nettó támogatásra számíthat, ami több mint kétszerese az immár teljes jogú tag Magyarország egyenlegének. Nem éri meg belépni - vonhatná le a következtetést az, aki nem veszi számításba a szomszédos ország méretét, és azt, hogy egy ország taggá válása után a befizetési kötelezettségek azonnal megjelennek, a támogatások viszont csak fokozatosan válnak lehívhatóvá. A szóban forgó három esztendőben a kötelezettségvállalások szintjén 5,1 milliárd euróhoz "jut hozzá" az ország: ennek egy része a későbbi években fog ténylegesen megjelenni.

A nem egészen másfél milliárd eurós nettó transzfer persze a magyar gazdaság vagy a költségvetés méretéhez viszonyítva sem nevezhető igazán jelentősnek. Az 5,1 milliárdos kötelezettségvállalás sem jelent többet a három év összesített magyar büdzséjének 8-9 százalékánál. A fejlesztési források azonban igen koncentráltan lesznek "bevethetők", tehát nem a gazdaság vagy a büdzsé egészéhez, hanem egyes részterületekhez (környezetvédelem, infrastruktúra-fejlesztés) indokolt azok összegét viszonyítani. Így már nem elhanyagolhatók a hazánknak jutó források: a támogatásokat elnyerő régiókban, településeken kézzelfogható változást okozhatnak majd az uniós segítséggel megvalósuló beruházások. (TG)