A cégek körében már amúgy is meglévő bizonytalanságot erősíti a munkaügyi tárca önfoglalkoztatásról szóló tegnap megjelent koncepciója, mert kimunkálatlansága miatt egyelőre nem tudnak vele mit kezdeni. Sok vállalatvezető számol és döntene. A munka törvénykönyvének nyár derekán életbe lépő változtatása választásra kényszerít és szankcionál. A vállalatvezető dönthet úgy, mindent hagy a régiben, mert nála nincs álvállalkozó. Ha viszont a munkaügyi ellenőrök ezt nem így látják, félelmetes büntetés várhat a cégre. A másik lehetőség, hogy vállalva a jóval magasabb járulékterheket, átminősíti az érintett szerződéseket. Bevételei ettől még nem lesznek nagyobbak, ezért, ez is benne van a pakliban, akár csökkenti a továbbiakban bérként kifizetendő pénzeket, vagy például elbocsát eddigi "kényszervállalkozókat". A döntés megalapozásához azonban hiányzik a muníció.
Ha egy nyolc órában gépsoron dolgozó szövőnő vállalkozó az üzemben, vállalkozóként nem dolgozhat tovább. De mit lehet kezdeni például egy biztosítási ügynök vállalkozási szerződésével? Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem. Az ilyen vállalkozói csoportoknak és nem utolsósorban foglalkoztatóiknak készül az az önfoglalkozási törvény, amelynek életbe léptetését januárra tervezik.
De mi lesz addig? Az óra ketyeg, a munka törvénykönyve új paragrafusait alkalmazni kellene. Az illetékes miniszter azt mondja, nem szigorodnak az ellenőrzések. És ha mégis jön az ellenőr, aki szigorúan értelmez? Hivatkozzon a vállalat a miniszteri ígéretekre? Jóval egyértelműbb lenne, ha az Mtk. érintett passzusait csak a másik és remélhetőleg jól kimunkált törvénnyel egy időben léptetnék életbe. Akkor elkerülhető lenne ez a konfúzió, ami, valljuk be, senkinek sem jó. Se a vállalatnak, se szerződő partnerének, se a kormánynak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.