Széthulló csoportok az MSZP-ben
Csapdahelyzetben érezhetik magukat az MSZP egyes vezető politikusai, mert bár elégedetlenek a párt és a kormány viszonyával, bajosan fogalmazhatnak meg markáns kritikát akkor, amikor a Medgyessy Péter vezette kabinet igen népszerű, ami természetesen növeli a párt támogatottságát is. Hiába érzi tehát úgy sok szocialista, hogy méltatlanul csekély a befolyása a kormány politikájának formálására és a személyi kérdések megválaszolására, legfeljebb belső fórumokon, vagy egymást közt, magánbeszélgetéseken ismételgethetik kifogásaikat. Mint arra a kormányátalakítás rávilágított, egységes és határozott fellépés hiányában a nagyobb horderejű döntésekbe nemhogy beleszólásuk, konzultációs lehetőségük sincs.
Ennek egyik oka, hogy az elmúlt hónapokban szétestek a korábban befolyásos "lobbicsapatok". Az erjedést mutatja egyebek mellett a "legendás" Szabolcs-Baranya tengely két prominensének konfliktusa: Szili Katalin elnökhelyettes (Baranya) az előzetesen megbeszéltek ellenére sem passzolta le az MSZP reformkabinetjének irányítását Baja Ferencnek (Szabolcs). A véd- és dacszövetségek gyengülése következményének látszik az is, hogy a magányos és nem is népszerű Szekeres Imre alelnöki posztot szerzett a március végi tisztújító kongresszuson.
Miközben a miniszterelnök folyamatosan izmosodik, az őt székébe segítő párt jelesei általában gyengülnek. (Kiss Péter kancelláriaminiszter kivétel: úgy tűnik, a politikus minden körülmények között megtalálja a helyét.) Ebben a pillanatban a legtöbben egyedül vannak, és miközben "egyéni, küzdelmes bozótharcba kényszerülnek", abban bíznak, a bizalmi elv alapján sikerülhet újra felépíteni kis közösségeiket.
Igaz, máris vannak, akik együtt dolgoznak egy-egy projekten, ám azt még nem tudni, alkalmi szövetségek-e ezek, vagy hosszabb távra szólnak. Így egyelőre merészség lenne feltételezni, hogy Hiller István alelnök és Gyurcsány Ferenc miniszter együttműködése a pártprogram megalkotása tárgyában a későbbi pártelnök és miniszterelnök kooperációját vetíti előre. Sietni azért sem érdemes, mert ma azt valószínűsítik, hogy 2006-ban is Medgyessy Péter lesz a baloldal kormányfőjelöltje.
A Hiller-Gyurcsány duó kétségkívül ügyesen érzett rá a harmadik utas, szociáldemokrata témakörre, de a pártban jó néhányan arra számítanak - inkább abban reménykednek -, hogy a szimbolikus politika reneszánsza előbb-utóbb lecseng, és kevés lesz ahhoz, hogy a "kettőst" a topon tartsa. Nem vitás, Gyurcsány Ferenc lendületével és "miniszterelnöki" hátszelével egyelőre nem képesek versenyezni a további elnök- és vezetőaspiránsok. Ez idő szerint mésem idegeskednek. Szili Katalin például higgadtan házelnököl, Juhász Ferenc pedig magabiztosan igyekszik megreformálni a hon védelmét. Abban az esetben, igaz, nem is kell nyugtalankodniuk a kivárásra játszóknak, ha a szocialistáknál eleddig rendre érvényesnek bizonyult tétel "hatályos" marad: eleddig mindig beigazolódott, hogy aki az MSZP-ben korán kinyilvánítja ambícióit, annak van a legkevesebb esélye azok beteljesítésére.
Ebben a pillanatban persze nincs még garancia semmire, csak a kérdések sorjáznak, amelyek nagymértékben befolyásolják majd az egyéni utakat is. Megőrzi-e népszerűségét a kormány és a kormányfő? Elindítják és sikerre viszik-e az ígért reformokat? Újra tudnak-e szerveződni a csoportok? Ha igen, milyen lesz az összetételük és az erejük?
A helytálló válaszokra legalább a jövő évi kongresszusig kell várnunk.
