Uniós állástoborzó
Nem új félelem ez, tudjuk, az EU-tagság körüli népszavazást megelőző vitákat is végigkísérte: az ellenzők oldalán ez is gyakran elhangzott az ellenérvek között, "agyelszívással" vádolva Brüsszelt. Ráadásul a vonzerő többszörös. Hiszen nem csupán a relatíve jól fizető EU-intézmények kapui nyíltak meg - tegyük hozzá: azért csak eléggé résnyire -, hanem az unió fővárosában dolgozó magyar képviseletek szakemberigénye is megugrik majd. Itt a pénz talán relatíve kevesebb, viszont karrierépítés, szakmai horizonttágítás, tapasztalatszerzés szempontjából felbecsülhetetlen hozadéka van azok számára, akik uniós irányba igyekeznének orientálni a jövőjüket. Diplomáciai vonalon a magyar EU-misszió közel százfős létszámot célzott meg legkésőbb a jövő év elejéig, mintegy a hazai kormány brüsszeli "kihelyezett tagozatává" fejlesztve profilját. És persze előre látható módon jönnek majd - részben már itt is vannak - a különböző kereskedelmi, sajtó- és lobbista képviseletek is. S mindnek jól képzett, diplomás, nyelveket tudó emberre lesz szüksége. Csupa olyanra, aki Magyarországon is javában elkelne.
Valószínűleg azoknak van igazuk - a legtöbb, régebb óta tagország vallja -, hogy a dolog persze felfogható agyelszívásnak, de más megközelítésből egyfajta induló befektetésnek is tekinthető. Nemzeti beruházásnak! Ami különböző időtávon és különböző formákban térül meg - de szinte bizonyosan megtérül.
Az új tagállamok "peche", hogy eddig nem küldhettek senkit, és ennyiből az első kiáramlás rövid távon valóban nettó veszteségnek tekinthető. De - nem is éppen mellesleg mondva - még az sem minden tekintetben. Ezek a valóban jól képzett emberek ugyanis nem valamiféle fekete lyukban fognak eltűnni, mindörökre kikerülve a nemzeti látókörből. Hanem európai uniós intézményekhez szegődnek, olyan helyen zajlik majd a munkájuk, ahol közvetve, közvetlenül magyar ügyekről, magyar érdekekről is döntenek majd. Már az is sokat ér, hogy mindenről tudomást szereznek. Még előnyösebb, ha beosztásuknál fogva a döntéshozásba is bekapcsolódhatnak.
Persze a bizottsági tagság közvetlenül nem alkalmas nemzeti érdekek érvényesítésére. Nem erről szól: éppen ellenkezőleg, tipikus módon a nemzetek feletti, európai érdekek és szempontok kell, hogy vezéreljék az itt dolgozókat. A magyar jelenlét ilyenkor nem is anynyiban fontos, hogy esetleges magyar nemzetiségű EU-tisztviselő útját állhatná bármilyen közösségi törekvésnek. Hanem annyiban, hogy hazulról hozott nemzeti tapasztalataival, kulturális hátterével olyan szempontokkal gazdagíthatja a közös vitát, amikre máskülönben a többiek esetleg nem is gondolnának.
Tudjuk, a britek - de eleinte állítólag a svédek, sőt németek is - nem igazán vették komolyan a bizottsági munkahelyeket. Már-már a "maradékelv" alapján jelöltek csak Brüsszelbe munkatársakat. Miközben mondjuk Párizsban mindig ügyeltek arra, hogy nagy kaliberű legyen a francia nemzetiségű bizottsági gárda. Meg is lett a következmény: egyes bizottsági területek valósággal francia kézbe kerültek. És csak másodsorban holmi nemzeti összefonódás miatt. Az elsődleges ok az volt, hogy a francia jelöltek sok esetben tényleg jobbak voltak a többieknél. Hát övék lett a munka is. És végső soron az ország is profitált az egészből.
Ez tehát a rövid távú hozadéka az effajta brüsszeli "személyzeti exportnak". Akad azonban hosszabb távú is. Ne kerteljünk: bizonnyal lesznek, akik kezdetben nem sietnek majd hazatérni. De néhány éven belül azért egyre inkább akadnak majd ilyenek is. Akad, akinél a gyerekek iskoláztatása, másoknál a nyugdíjaskor közeledte jelenti a hazatérésre ösztökélő szempontot. De az biztos, hogy összességében csak egy kisebbség az, amelyik "mindörökre" kinn akar maradni. Ha viszont hazatér, akkor az addigi egyoldalú exportból immár export-import válik? Méghozzá nettó nyereséggel: relatíve kezdőként mentek ki, hatványozott szaktudással, nemzetközi látókörrel térnek haza! Mindannyiunk hasznára.
Így volt ez idáig minden tagállammal. Nem kell tartani attól, hogy nálunk másként lesz. EU-toborzás? Mondhatjuk így is. De tekinthető EU-beruházásnak is. A legfontosabb: magába a (szak)emberbe. EU-toborzás? Mondhatjuk így is. De tekinthető EU-beruházásnak is.
