Édes otthon

Korábban megszerzett juttatásokat visszavenni mindig kínos. Különösen igaz ez akkor, ha az igénybe vett kedvezmények hosszú távú döntések alapjául szolgáltak. Márpedig a lakásépítéshez és -vásárláshoz 15-20 évre felvett hitelek állami támogatása feltétlenül ebbe a kategó-riába tartozik. Hogy a feltételek hirtelen változtatása mekkora bajt tud okozni, jól mutatja az OTP-adósok rendszerváltás utáni kálváriája.

Vannak azonban helyzetek, amikor a közgazdasági észszerűség kényszere erősebb érvnek bizonyulhat a hosszú távú kiszámíthatóság követelményénél.

A Fidesz vezette előző kormány gazdaságpolitikájának egyik alapkövét jelentette a lakásépítések fefuttatása. Ezt egyrészt a hitelkamatok állami támogatásával, másrészt a törlesztések utáni adókedvezményekkel igyekezett elérni, tegyük hozzá, sikerrel. Csakhogy a rendszer "túl jóra" sikerült. Miközben az építőipar felfutása számos munkahelyet teremtett, a kedvezménnyel élő, főként középosztálybeli polgárok életminősége látványosan javult, a bankok pedig extraprofitot tettek zsebre, az állam terhei ? a jelenlegi helyzetben ? elviselhetetlen mértékűre nőttek.

A Medgyessy-kabinet az idén májusban bejelentett változtatásokkal elsősorban a spekulációs célú lakásvásárlásokat igyekezett kivonni a támogatási rendszerből, illetve a bankoknál képződő profit megkurtítását célozta meg. Az adókedvezmények jövőre tervezett átalakítása ugyanakkor a lakáshitelek kettős állami támogatását hivatott megszüntetni. Hiszen nem sok állam van a világon, amely gyakorlatilag ingyen juttatja lakáshoz kissé tehetősebb polgárait, ha azok kiadják megszerzett ingatlanjaikat.

A módosítások tehát indokolhatók, bár nyilván számos gazdasági szereplő érdekeit sértik. Nekik is be kell azonban látniuk: nincs még itt a Kánaán.