Hallgatni arany

A kérdést nem lehet lesöpörni az asztalról úgy, mint a gazdaságpolitika némely felkent elemzője teszi, kioktatva a vészt kiáltókat. Bizony, a kis nyitott gazdaságról legalább két évtizede tudható - például Michael Moussa írásaiból -, hogy árfolyama sérülékeny és nem a "fundamentumok" függvényében alakul. Így a piaci hangulat megváltozását szubjektív szeszélynek nyilvánítók csak saját tudatlanságukkal kérkednek. Nem zörög a haraszt - ezt láttuk Oroszországban, Argentínában és Törökországban is. A valutaválságok elemzői utólag mindig részletesen igazolni tudják, hogy ami mániának, pániknak, majd csődnek tűnik, voltaképp racionális kiigazítási folyamat. Igaz, ez a racionalitás többnyire leplezi a megelőző időszak tisztán presztízs alapú feltételezéseit és politikai tévhiteit, például azt, hogy egy kelet-ázsiai diktatúrának természettől adott sajátossága a gyors növekedés.

A piac jellemző módon akkor szokta kiigazítani az árfolyamot - mutatja be a MIT Pressnél tavaly megjelent kitűnő monográ-

fiájában a Gosh-Gulde-Wolf szerzőhármas -, amikor a külgazdasági egyensúlyhiány kezelését kizárólag az árfolyamra terhelik. Ekkor úgy vélik, ennek optimális megválasztása pótolhatja a költségvetési politika támogatását, az államháztartás kiadási szerkezetének és mértékeinek a fenntarthatósághoz történő hozzáigazítását. A jeles szerzőhármas jelentős elméleti-modellező irodalom és két tucat ország jó három évtizedes fejlődésének áttekintésével igazolja, hogy ez az, ami soha és senkinek nem szokott sikerülni. Minél nagyobb a nemzetközi tőkemozgás aránya a "reálgazdasághoz", azaz az áruforgalomhoz képest, minél általánosabb, kifinomultabb a szabad tőkeáramlás rendszere és hálózattá összeálló "szuperstruktúrája", annál kevésbé sikerülhet a pusztán árfolyamra épített gazdaságpolitikai kiigazítás.

Magyarországon konszenzus közeli megállapításnak tűnik az, hogy a 2003-as évben sem ment végbe a gazdaságpolitika egészében és ezen belül az elosztási arányokban, következésképp az államháztartási számokban sem az a fordulat, amit a Medgyessy-kormány 2002 augusztusában az Európai Bizottság számára átadott 2006-ig szóló PEP-ben (előcsatlakozási gazdasági program) valószínűsített. Az egyszeri tételek hatásától megtisztítva, az államháztartás idei finanszírozási szükséglete nem lesz lényegesen kisebb a tavalyinál, miközben a növekedés és a beruházások egymással összefüggő lassulása a termelőszférában és az exportban folytatódik. Ez nem jó jel a jövőre nézve, és az sem, hogy a jelenlegi elígérkezések, a "nincs szükség megszorításokra" napi ismételgetése mellett miből teremtődik meg az a legalább másfél százalékpontnyi költségvetési kiadási plusz, ami az uniós csatlakozás azonnali automatikus következménye. S miként jön létre az a több elemző által is szükségesnek vélt további két százalékpontnyi kiigazítás, ami a magyar gazdaságot a fenntartható - PEP közeli, eurokonform - növekedési pályára téríthetné vissza.

Amikor a gazdaságpolitika és a fejlődési pálya alapvető paraméterei tekintetében a legjobb indulat mellett is erős bizonytalanság észlelhető, a legbölcsebb magatartást a "hallgatni arany" szabálya jelentette volna. Mivel ez az elmúlt két év átpolitizált, napi médiahatásra építő közbeszédében ellehetetlenült, pótmegoldásokra szorulunk. Magyar modell kiötlése helyett néhány régi bölcsességet követhetnénk. Például, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell (Wittgenstein). A jegybank elnökének például nem szükségképpen kéne találgathatnia hetente más számmal, hogy mekkora az egyensúlyi árfolyam. A pénzügyminiszter hasonlóképp tartózkodhatna a semmilyen számítás által nem igazolt árfolyamhatások közlésétől. Mindketten tartózkodhatnának egymás nyilvános minősítésétől, közösen viszont hitet tehetnének "az erős forint" mellett, bármit is jelent az. John Snow amerikai pénzügyminiszter "erős dollárja" most 25 százalékkal kevesebbet ér, mint bő egy éve, Duisenberg gyenge eurója épp fordítva. Ha a piaci folyamatokat úgyis csak utólag tudjuk értelmezni, becsületesebb és hasznosabb is hallgatni, és kinek-kinek a saját portáján söprögetni.