Példa nélküli kihívást jelent az EU-tagság

>> Ön az európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter. Mit jelent ez, mi a fő feladata, mit értsünk a koordináción?

- Az Európai Unió egy hatalmas döntéshozó, illetőleg szabályokat alkotó mechanizmus. Akár egy hét alatt is több tucat rendelet, irányelv vagy határozat születhet meg. Ráadásul a munka több fórumon folyik, hiszen csak a tanács kilenc formációban ülésezik, a kül- és biztonságpolitikától kezdve a mezőgazdasági és környezetvédelmi ügyekig. Emellett hetente tanácskozik a Coreper, az állandó képviselők bizottsága, a legalsó szinten pedig mintegy 150-200 munkacsoport működik. Az én fő feladatom, hogy elérjem: a Magyar Köztársaságnak mindig, minden fórumon és kellő időben legyen megfelelő álláspontja abban az esetben, ha a napirenden lévő ügy közvetlenül vagy közvetve érdekeinket érinti. Ezenkívül, miután igen sok álláspontról van szó, biztosítani kell ezek belső tartalmi összhangját. Mindez a kormányzati szervek széles körű és rendszeres együttműködését igényli, amelyet most az európai koordinációs tárcaközi bizottság keretei között valósítunk meg. Ennek én elnöke vagyok, a tagjai pedig az egyes minisztériumok, illetőleg kormányzati szervek integrációval foglalkozó magas szintű képviselői. E testület keretein belül egyfajta érdekegyeztetés folyik, időnként álláspontok ütköznek öszsze.

>> Előfordult-e már, hogy az ellentétek fennmaradtak és valamilyen kérdést nem sikerült rendezni?

- Az elmúlt két hónap alatt ez még nem fordult elő, de el kell ismernem, hogy még nem került elénk olyan probléma, amely a tárcákat mélyrehatóan megosztotta volna. Az is tény, hogy az európai intézményekben egyelőre csak aktív megfigyelők vagyunk, és miután a szavazásban nem veszünk részt, a helyzet még nem kényszerít bennünket igen-nem típusú sarkos állásfoglalásokra. Természetesen a jövőben nem zárhatjuk ki, hogy a tárcaközi bizottságban az ellentét fennmarad. Ebben az esetben jogom van a vitát miniszteri szintre emelni és minisztertársaimmal egyeztetést folytatni, ha pedig ez sem vezet eredményre, az ügy az integrációs kabinet, végső soron pedig a kormány elé kerül. Ugyanakkor lehetnek helyzetek, amikor az idő már nem teszi lehetővé e fórumok végigjárását. Ebben az esetben - tehát halasztást nem tűrő sürgősség esetén - a hatáskört szabályozó kormányrendelet felhatalmazza a tárca nélküli minisztert, hogy maga alakítsa ki a Magyarország által képviselendő álláspontot. A most vázolt rendszert érte olyan kritika, hogy túl bonyolult. Erre csak azt tudom mondani, hogy mi, akik ebben részt veszünk, pontosan tudjuk, mi a dolgunk, és a rendszer idáig zökkenőmentesen működött. Ha valaki esetleg a túlzott kiegyensúlyozottságot kifogásolja - miután, mint ismeretes, az integrációs kabinet elnöke a külügyminiszter -, akkor azt tudom mondani, hogy igen, van kiegyensúlyozottság, nem politikai értelemben, hanem intézményesen, hiszen az EU-döntésekben a külügyi-diplomáciai és az egyéb szakmai érdekeknek egyaránt meg kell jelenniük.

>> Az EU-álláspontok kialakításának koordinálása mellett a tárca nélküli miniszter felelős a tagságra való felkészülésért is. Valójában mit tud tenni e téren?

- A szó szoros értelmében koordinációs miniszter vagyok, a közvetlen személyem körüli apparátus minimális - ha majd teljesen kialakul, akkor kb. 12 fő lesz -, tehát amit el akarok érni, azt más tárcákon, hivatalokon keresztül tehetem meg. Figyelemmel kísérem a tagsági jogok gyakorlásához szükséges intézményrendszer kialakítását és működését, és ha kell, felhívom az illetékes miniszter figyelmét a hiányosságokra, javaslatot teszek a szükséges intézkedésekre. Természetesen először az érintett vezetőt kívánom meggyőzni, de végső soron jogom van arra, hogy az integrációs kabinethez vagy a kormányhoz forduljak. Megjegyzem, ez idáig nem volt arra szükség, hogy bármely vitás problémát e fórumok elé vigyünk, a figyelemfelhívás és tanácsadás elegendő. Kissé más a helyzet két hivatal, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala, valamint a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal tekintetében. Itt ugyanis nem egyenrangú félként jelenek meg, mert ezek felett a kormány megbízásából én gyakorolom a felügyeletet. Bár ezek a hivatalok jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) keretei között működnek, ezeket önálló felelősségű intézményeknek tekintem, és operatív működésükbe nem avatkozom be. Most készül két kormányrendelet, amely alapján ezek a hivatalok a MeH-től független országos hatáskörű szervekké válnak legkésőbb 2004. január 1-jétől.

>> A közelmúltban az Európai Bizottság néhány kérdésben bírálta Magyarország felkészültségét.

- Az Európai Bizottság Magyarország felkészültségét összességében megfelelőnek minősíti, de tény, hogy vannak kritikai észrevételei. Ezek számunkra nem váratlanok. Talán elsősorban abból fakadnak, hogy a bizottság a terveket nem veszi figyelembe, csak a tényeket, tehát a meghozott intézkedéseket. Ami a mezőgazdasági politika alkalmazásához és az agrártámogatások felhasználásához szükséges intézményrendszert illeti, emlékeztetnék arra, hogy a kormány már döntött a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal létrehozásáról. Igaz, ez a hivatal még nem teljesen állt fel, például további munkatársak felvétele szükséges és meg kell hozni a belső szervezeti intézkedéseket is, de ez a feladat az év végéig végrehajtható.

Kifogás tárgya az élelmiszert előállító létesítmények, elsősorban a vágóhidak higiéniai, élelmiszer-biztonsági helyzete. Ezeknek három kategóriája van. Vannak olyan üzemeink, amelyek már eddig is exportáltak és a jövőben is exportálnak az Európai Unióba. Ezek az EU követelményeit természetesen teljesítik. A csatlakozási tárgyalásokon 44 vágóhíd 2006. december 31-ig átmeneti mentességet kapott azzal, hogy meghatározott időrendben a hiányosságokat fel kell számolniuk. Van azonban egy harmadik kategória - ide több tucat vágóhíd tartozik, amely jelenleg nem teljesíti az EU követelményeit, de derogációt sem kapott. Ezeknek 2004. május 1-jéig végre kell hajtani a szükséges korszerűsítést, illetőleg fel kell számolniuk hiányosságaikat, mert ha ezt nem teszik meg, működési engedélyüket visszavonják, tehát be kell zárniuk. Mindenesetre Magyarország teljesíti majd e téren is vállalt kötelezettségeit, és nem fogja az Európai Unió piacán az élelmiszer-biztonságot veszélyeztetni.

Kritika érte a magyar belső pénzügyi ellenőrzési rendszert is. E téren a kormány a múlt héten hagyta jóvá a Pénzügyminisztérium által kialakított stratégiát, amely véleményem szerint el fogja oszlatni az Európai Bizottság aggályait. Összességében tehát bízom abban, hogy minden rendben lesz, de nem tudom azt állítani, hogy az eredmények garantáltak és az uniós tagságunk megkezdése kockázatmentes. Azt látnunk kell, hogy kötelezettségeink nem teljesítése az EU részéről a csatlakozási szerződésben meghatározott védzáradék alkalmazásához vezethet, amelynek kellemetlen következménye lehet nem csupán a kérdéses létesítményekre, hanem az egész országra nézve. Pontosan nem tudjuk, hogy a védzáradék alkalmazása milyen intézkedésben nyilvánulna meg, de föltételezzük, hogy ez az áruk határellenőrzésének bizonyos körben történő fenntartását vagy visszaállítását, szélsőséges formában egyes termékcsoportoknak a közösségi forgalmazásból való kizárását jelentheti.

>> Sokan aggodalmukat fejezik ki a tekintetben is, hogy teljes mértékben fel tudjuk-e használni az EU strukturális és kohéziós alapjaiból származó támogatásokat.

- Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy az aggodalom idő előtti. Az EU szabályai szerint a pénzek elköltésére rendelkezésünkre áll az az év, amelynek költségvetése az adott összeget tartalmazza, plusz két további esztendő. Ez azt jelenti, hogy a 2004-es év költségvetésében előirányzott összegeket 2006 végéig kell felhasználnunk. Valamely összeg "elvesztéséről" tehát legkorábban 2006 végén beszélhetünk, de természetesen remélem, hogy ez nem lesz beszédtéma. Szeretném hangsúlyozni, hogy az előcsatlakozási alapok felhasználásával bizonyos tapasztalatunk már van, így például jó tapasztalatot ad számunkra a SAPARD program végrehajtása.

>> Ez azért elég rosszul indult.

- Egyetértek, de most már a felhasználás ütemesen folyik, és talán jobban állunk, mint a tagjelöltek többsége. Azért emelem ki a SAPARD-ot, mert nagyon hasonlít a strukturális alapokhoz, amelyeknek kezelését Magyarország teljes egészében átveszi az Európai Uniótól. Sokan arról panaszkodnak, hogy ezek úgynevezett pályázati pénzek: igaz, rendelkezésre állnak, de nem biztos, hogy pályázataink sikeresek lesznek. Ezzel kapcsolatban arra hívnám fel a figyelmet, hogy "magunkhoz" kell pályázni, tehát a magyar vállalkozók, vállalatok vagy intézmények nem Brüsszelbe, hanem magyar hivatalokhoz nyújtják be a pályázataikat és a prioritásainkat, a támogatások lehetséges jogcímeit is mi magunk határozzuk meg. Ezeket a prioritásokat a nemzeti fejlesztési terv és annak öt operatív programja tartalmazza. Ezek mindenki által megismerhető, publikus dokumentumok. Egyébként a nemzeti fejlesztési terv alapján fogadják majd el az úgynevezett közösségi támogatási keretet. Ennek kidolgozásáról megindultak az Európai Bizottsággal a tárgyalások. Július 23-án én magam is megbeszélést folytattam a Budapestre látogató bizottsági delegációval. A SAPARD mellett a jövőre nézve a másik biztató jel a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala által meghirdetett projekt-előkészítő alap sikere. Csaknem 3000 pályázat futott be, így nem kell tartanunk attól, hogy nem lesz majd kellő számú ötletünk, illetve elgondolásunk, ami alapja lehet a tényleges támogatásokért benyújtandó pályázatoknak. Ennek ellenére e téren is elismerem, hogy precedens nélküli feladat előtt állunk, és a siker eleve nem garantálható. Különösen nehéz a humán erőforrást biztosítani.

>> Kevés lenne az európai uniós ügyekben jártas, nyelveket beszélő magyar szakember?

- E téren még nem értük el azt a szintet, amely kívánatos lenne. Személyes tapasztalatom is az, hogy nagyon nehéz megfelelő embereket találni. A követelmények magasak, a felelősség nagy, és a fizetések még nem versenyképesek a magánszektor által biztosított javadalmazással. Előre látható az is, hogy az Európai Unió különböző intézményeinek is lesz elszívó hatása. Ugyanakkor ezt a hatást nem kívánjuk megakadályozni, hiszen a sikeres magyar érdekérvényesítésnek az is feltétele, hogy az Európai Unió intézményeiben minél több szakemberünk nyerjen alkalmazást.

>> A közelmúltban Magyarország átadott egy hivatalos memorandumot a közösség jövőbeli kohéziós politikájáról. Mi ennek a lényege?

- Magyarország érdekelt abban, hogy az Európai Uniónak a 2007-2013 közötti időszakban is legyen egy erőteljes és jól finanszírozott közösségi kohéziós politikája. Itt minden szó fontos. A "jól finanszírozott" azt jelenti, hogy növelni kell az eddigi forrásokat, hiszen a kibővítés keretében az Európai Unióhoz "szegény országok" csatlakoznak, legalábbis szegények az uniós átlaghoz viszonyítva. Konkrétan ez azt jelenti, hogy növelni kell, de legalábbis fönntartani a jelenlegi finanszírozási szintet. Ez ideig az EU a strukturális és kohéziós politikára a tagállamok összesített GDP-jének 0,45 százalékát fordította. Szükségesnek tarjuk azt is, hogy ez a politika "közösségi" legyen, tehát ne "renacionalizálják", azaz ne utalják vissza a tagállamok nemzeti hatáskörébe. Véleményünk szerint a renacionalizálás végeredményben e politika elsorvadásához vezetne. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a források legnagyobb volumenét az elmaradott régiók támogatására kell fordítani. A jövőre nézve is elfogadhatónak tartjuk, hogy elmaradott régiónak az a terület minősüljön, ahol az egy főre eső GDP nem haladja meg a közösségi átlag 75 százalékát. Alapvető követelésünk az, hogy 2007-től kezdve a strukturális és kohéziós politikára fordítandó globális összeget a régi és az új tagállamok között teljesen azonos kritériumok szerint osszák szét. Természetesen egyet tudunk érteni a felhasználás szabályainak egyszerűsítésével, az egész rendszer hatékonyságának növelésével. Egyébként a memorandum benyújtása nem volt kötelezettségünk, senki sem hívott fel rá bennünket, de láttuk, hogy az európai intézményeken belül erről a kérdésről megkezdődött a vita, és észleltük azt is: érdekeinkkel ellentétes gondolatok és tendenciák is megjelentek. Ezért úgy véltük, nemzeti érdekeink megkövetelik, hogy a vitában hallassuk hangunkat.

>> Nem tart attól, hogy a jelenlegi hazai politikai csatározások megnehezítik a magyar érdekek érvényesítését az Európai Unión belül?

- Én a magam munkájában arra fogok törekedni, hogy az integráció alapvető kérdéseiben az ellenzéki pártokkal is egyetértés alakuljon ki. Ezt nemcsak abból a praktikus megfontolásból tartom szükségesnek, hogy néhány törvényhez kétharmados többség szükséges, hanem azért, mert a nemzeti konszenzus elősegíti azt, hogy Magyarország az Európai Unióban érdekeit hatékonyan képviselő, ugyanakkor konstruktív és megbecsült tagállam legyen.