Irak: kivel, hogyan, mit?

n Ezek a panaszok a felháborodás hangján szólnak az amerikai katonák elleni mindennapos merényletekről, meglepetésüket hangsúlyozzák az országban a Szaddám-rendszer bukását követően eluralkodó káosz kapcsán, csodálkoznak az iraki lakosságnak az ellátási és megélhetési problémák, illetve a romló közbiztonság miatti elégedetlenségén, keseregnek a megszállás magasnak ítélt, havi 4 milliárd dolláros költségén, s méltatlankodnak azon, hogy a világközvélemény nem igazán értékeli Washington és London iraki erőfeszítéseit.

Csaknem száz nappal a háború (vagy ha pontosabb akarok lenni: "az iraki Szabadság hadművelet fő csapása") végének hivatalos és alig titkoltan diadalittas ("ugye, milyen gyorsan befejeztük?" üzenetű) bejelentését követően az ilyen méltatlankodásokat és panaszokat olvasva az embernek nagy kedve lenne feltenni a kérdést: de tessék már mondani, mégis mire számítottak és mire készültek önök? Önök, akik ezt a háborút - mellesleg a nemzetközi jog normáit felrúgva - abban a meggyőződésben (de legalábbis arra hivatkozva) indították el, hogy Irak tömegpusztító fegyverei (melyeket egyelőre nem találnak), vagy legalábbis tömegpusztító fegyver előállítását célzó programjai (melynek dokumentációit még szintén nem tárták a világ elé); az iraki rezsim és az Al-Kaida kapcsolata (amelyre vonatkozóan máig nincsenek bizonyítékok), vagy legalábbis Bagdad és a nemzetközi terroristák kapcsolata (amely marginálisnak volt mondható Teheránnal vagy Damaszkusszal összevetve); s ha még ez sem elég, akkor hát Szaddám Huszein diktatórikus rendszere - oly mértékben fenyegeti a világ, az Amerikai Egyesült Államok, illetve a közel- és közép-keleti térség biztonságát, hogy az fegyveres fellépésért kiált. S ha már egy rendszerváltó, felszabadító háború mellett döntöttek, elgondolkodtak-e előzetesen azon, készítettek-e konkrét terveket arra vonatkozóan, hogy mit kezdenek majd, milyen egzisztenciális menekülési útvonalat kínálnak a korábbi rendszer támaszát biztosító s hirtelen munkanélkülivé váló százezreknek (hadsereg, rendőrség, államapparátus); hogyan oldják meg a háború és a rendszerváltás okán összeomló ellátási infrastruktúra (víz-, áram- és energiaszolgáltatás, egészségügyi rendszer) működési folytonosságát; s persze legfőképp miből (ha politikai és presztízsokokból távol tartják Iraktól az egyik legadakozóbb donort, az Európai Uniót, s hadizsákmányként kezelik a konszolidáció és az újjáépítés üzleteit); kikkel és miként biztosítják majd a háborús rendszerváltásokkor óhatatlanul meggyengülő közbiztonságot (ha már az Irakba telepített amerikai katonákat - saját bevallásuk szerint is - elsősorban harcra és nem békefenntartásra képezték ki)? Szóval ilyen kérdéseket fontolgat magában az ember, de persze - nem akarván türelmetlennek látszani - hangosan nemigen fogalmazza meg őket.

Miként leginkább csak magában morfondíroz el arról is, ha végül kiderül, hogy Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei és valós fenyegetést jelentő tömegpusztító képességei, ha kiderül, hogy ilyen típusú programjai is csupán papíron és elméletben léteztek, messze a megvalósíthatóságtól, s ha elismerést nyer (mint ahogy nem is igazán volt kérdéses), hogy kapcsolata a nemzetközi terrorizmussal inkább csak propagandisztikus jellegű volt, akkor magának a rendszernek a megbuktatása, itt és most, mennyire vitte előre a dolgokat a világ, az Egyesült Államok, valamint a közel- és közép-keleti térség biztonsága szempontjából? Vajon nem a "mindenáron háborút" sietsége, az átgondolatlanság és a felkészületlenség eredménye, hogy ma azon vitatkozunk: szervezett gerillaharc, vagy csupán nagyszámú, de alapvetően spontán merényletsorozat az, amivel ma szembe kell nézni Irakban? Vajon a jelenlegi helyzet nem lehetetleníti-e el a második Öböl-háború mellett szóló, jelenleg egyetlen védhető érvet, Irak demokratizálását, amelynek esélyeit már a háború előtt sem jegyezték túl magas árfolyamon a szakértők? Vagy ha másként, a valóságtól kevésbé elrugaszkodva akarjuk felvetni ugyanezt a kérdést: a háború utáni helyzet hosszú távon vajon növeli, avagy inkább csökkenti a térség biztonsága szempontjából kulcsfontosságú iraki stabilizálás esélyeit?

Akik rendszeresen figyelemmel kísérik az Irakból érkező híreket, talán megértik, hogy itt és most miért vonakodom felelni e kérdésekre.