A termelékenységnövekedés törékeny alapjai
Bár a japán gazdaság továbbra is stagnál, Nyugat-Európa pedig a recesszió határán lebeg, a kibocsátás növekedésén alapuló amerikai fellendülés várhatóan a világ más régióiban is elősegíti a kereslet élénkülését. Az amerikai üzleti ciklusról szóló kedvező adatokat mindazonáltal a foglalkoztatás alakulásáról szóló rossz hírek kísérik. A második negyedévben a ledolgozott munkaórák száma - éves rátára számítva - 2,7 százalékkal csökkent. A foglalkoztatás júliusban romlott, az elbocsátások nagy része a feldolgozóiparra esett. A harmadik negyedévben várhatóan tovább csökken a ledolgozott órák száma.
Mi okozza ezt az eltérést? Hogyan viszonyul egymáshoz a kibocsátás meglehetősen gyors növekedése és az ennek ellenére emelkedő munkanélküliség? A magyarázat abban rejlik, hogy az amerikai gazdasági mozgások alapját képező termelékenységemelkedés továbbra is kiemelkedőn gyors ütemű. A második negyedévben mért - éves rátán számolt - 5,7 százalékos hatékonyságjavulási mutató várhatóan a július-szeptemberi időszakban is megismétlődik. Miután az amerikai dolgozók immár kevesebb idő alatt többet termelnek, ezzel éket vernek a kibocsátás és a foglalkoztatás alakulása közé.
Rövid távon a termelékenység gyors növekedése dilemmák elé állítja a makrogazdaság irányítóit, mert az - amúgy meggyőzően erős keresleten alapuló növekedés - elégtelennek bizonyul a munkanélküliség leszorításához. A rövid távú nézőpontoknál azonban fontosabbak is vannak.
A gyors termelékenységnövekedés - hosszú távon - jó Amerika számára: a nagyobb hatékonysággal működő gazdaság révén gyorsabban lehet javítani a lakosság jólétét. Az irányzat hoszszú távon az Egyesült Államok főbb kereskedelmi partnereinek is előnyös: nagyobb értéknyereség realizálható egy gazdagabb országgal folytatott kereskedelemben, mint egy szegényebb viszonylatában. Az amerikai termelékenységnövekedésnek a legutóbbi recesszió és az utána következő lanyha fellendülés idején megfigyelt folytatódása azt igazolja, hogy a GDP és a termelékenység hosszú távú növekedése tartósan magasabb rátákra állt, vagy ha nem is permanensen, akkor legalábbis évtizedekben kifejezhető távlatban.
Amerika természetesen nem az egyedüli az ipari államok sorában, ahol a termelékenység gyorsuló ütemben növekedett a kilencvenes évek második felében. Hasonló irányzatot Ausztrália, Írország és a skandináv államok is fel tudtak mutatni. Nem így Nyugat-Európa fennmaradó része és Japán, ahol szintén jelen volt a vibráló csúcstechnikai szektor, voltak jó adottságú vállalatvezetők, és adva volt a kulturális környezet a gyorsan csökkenő árú információs technológia által gerjesztett boom kihasználására. Ennek alapján okkal lehetett várni, hogy a termelékenység forradalma ezen államokban is megismétlődik. Ennek azonban jele sem volt. Miért nem?
A hagyományos bölcsesség - amelyet főleg Robert Gordon amerikai közgazdász képvisel erőteljesen - azt tartja, hogy az Egyesült Államokban jelenleg tapasztalható termelékenységrobbanás szinergikus hatásokra vezethető vissza, és teljes intenzitású gazdasági boomot fog kiváltani, amint a kereslet kellőképpen megerősödik. E nézetnek megfelelően az USA különösen jól van pozicionálva ahhoz, hogy profitáljon az információs technológia termékeinek gyors árcsökkenéséből, ebben pedig főleg a versenyre való nyitottságára és az üzletvitel - főleg a kereskedelem - folyamatos megújítására támaszkodhat.
A kilencvenes évek végének és a mostani évtized elejének amerikai és európai viszonyait összevetve el kell gondolkodni azon, hogy valójában milyen törékenyek azok az alapvető intézményi mechanizmusok, amelyekkel alá lehet támasztani a gyors gazdasági növekedést. Nyugat-Európa és az USA egyaránt posztindusztriális demokráciának tekintendő, mindkettő piacgazdaság, és hatalmas társadalombiztosítási rendszerekkel vannak ellátva.
Természetesen vannak intézményi különbségek Amerika és Nyugat-Európa között, például a munkaerőpiac szabályozásában, a földfelhasználás és az ingatlanfejlesztés korlátozásaiban, a versenyfelügyeleti hatóságoknak a viszonteladási árak alakításával szembeni toleranciájában és az ehhez kapcsolódó praktikákban. Vajon ezek az eltérések tényleg akkorák, hogy a makrogazdaság teljesítőképességét ilyen mértékben meghatározzák? Robert Gordon megítélése szerint a gazdaság egészére kiterjedő, csúcstechnikai eredetű, termelékenységi boom - mint amilyen az Egyesült Államokban tapasztalható - gyökerei olyan sérülékenyek, hogy csak Amerikában képesek táptalajra lelni, a kontinentális Európában azonban nem.
