Német-amerikai békülés

Két belpolitikailag többé-kevésbé vesztésre álló politikus időt talált arra, hogy országuk bilaterális viszonyában rendbe tegye azt, amit minden külső kényszer nélkül ők rontottak el. George Bush amerikai elnök és Gerhard Schröder német kancellár a Fehér Házban lebonyolított pénteki tanácskozással nagyjából arra a minőségre hozta vissza a német-amerikai kapcsolatokat, ahol azok az iraki háború és a német szövetségi választások előtt voltak. Nagy teljesítmény - lehetne fitymálkodni; mégis - tudva, hogy a politikusok egója és hiúsága még az átlagot is meghaladja - elismerés illeti Busht és Schrödert, akik ezúttal államférfiként viselkedtek azáltal, hogy mintegy visszavonták korábbi nyílt nézeteltéréseiket.

Az talán túlzás, hogy a XXI. századra kötöttek szövetséget, de mindenképpen biztató, hogy korunk szómágiájának megfelelően hitet tettek a terrorizmus elleni közös harc mellett. Utóbbit Berlin Afganisztánban abszolválja, míg Washington megvizsgálja, hogyan tud majd helyet szorítani a német vállalatoknak az iraki újjáépítési szerződésekben. Tiszta beszéd. Mint ahogy az is, hogy Bush letette a főesküt: semmi köze a dollár gyengüléséhez, az európai áruk drágulásához. Vagyis: az az idő még nem tért vissza, amikor az óceán két partján egyesült erővel munkálkodtak a világgazdaság egészének egészségén; ilyesmire egyelőre csak harmadik irányból leselkedő veszéllyel szemben lehet számítani. Nyilvánvaló lett ugyanakkor, hogy a nyáron esedékes három euroatlanti csúcsra a két ország a szövetségesek bevonásával a vitás ügyek kiegyenlítésének távlatával készül. Csak azt kéne feledni, hogy az amerikai elnök a német kancellárt humorérzéke okán nyilvánította barátjának. (SzH)