Jobb-e a kevesebb, mint a több?

n Milyen előnyökkel járna az egykulcsos adórendszerre történő áttérés? Egyrészt a rendszer egyszerűsítené az adóadminisztrációt, ami tekintettel a jelenlegi adórendszer bonyolultságára, az adóigazgatás költségeire, számottevő megtakarítással, illetve az adórendelkezések betarthatóságának erősödésével járna. Az adókedvezmények eltörlését magával hozó egykulcsos adórendszer másik előnye lehetne, hogy mérséklődne a mai jelentős rés a névleges és az effektív adóterhelés között. Ennek eredményeképpen jövedelemarányosabbá válna az adófizetés, szemben a mai rendszerrel, amikor a magasabb jövedelműek esetében jobban eltér a tényleges adóterhelés a névleges adóterheléstől az igénybe vehető kedvezmények és az adókikerülés miatt.

Az említett előnyök nem csekélyek, de figyelembe kell venni, hogy számos ellenérv hozható fel az egykulcsos szja ötletével szemben. Az egyik fő probléma, hogy nem kezeli megfelelően a vertikális méltányosságot, nem biztosít megfelelő progresszivitást az adórendszerben. Miközben rövid távon a mentességek megszüntetése és az adókulcs egységesítése javítaná a jövedelemelosztást (mert nagyobb terheket róna a most több kedvezményt érvényesíteni képes magas jövedelmű csoportokra), addig az egyszeri hatásokat követően már nem tudna megfelelően differenciálni a különböző jövedelmi csoportok között.

Másrészt kérdéses, hogy érdemes és kívánatos-e az összes kedvezmény megszüntetése az adórendszeren belül. Miközben a mai kedvezmények dzsungelét meg kell szüntetni, számos olyan elem van (lakásépítés, hosszú lejáratú megtakarítások növelése, informatikai fejlesztések támogatása háztartásoknál), amelyek beépíthetők az adórendszerbe. Természetesen itt is felmerülhet a naturális, célzott támogatás lehetősége, mint az adókedvezmények alternatívája, hogy elkerüljük a magasabb jövedelmű rétegek aránytalan támogatását és ezáltal a vertikális méltányosság érvényesülését. Azonban összességében vélhetően a mérsékelten progresszív jövedelemadó-rendszer, kiegészítve a korlátozott körű mentességekkel és kivételekkel jobban megfelel a mai kívánalmaknak, mint az összes mentességtől megszabadított egykulcsos rendszer.

Harmadrészt, figyelembe kell azt is venni, hogy az átállás az egykulcsos adórendszerre az ezt megvalósító gazdaságokban nem önmagában történt meg, hanem a kieső adóbevételeket más bevételekkel kompenzáltak (Szlovákiában az egységesen 19 százalékos áfakulcs bevezetésével). A tőke mobilitása és a telephelyköltségek alakulása miatt az egykulcsos szja bevezetése nyomán kieső bevételeket nem lehet a társasági jövedelemadóban kompenzálni, így a kompenzálás útja a közvetett adóbevételek további növelése. Azonban a közvetett adóbevételek aránya a teljes adóbevételeken belül Magyarországon már most is jelentősen meghaladja az európai országok átlagát, és ezen adók esetleges növelése további problémák forrása lenne.

Az szja átalakításánál csak az egyik tényező lehet a versenyképesség növelése. Az adórendszernek más szempontokat (horizontális és vertikális méltányosság, betarthatóság, hatékonyság és átláthatóság) is érvényesíteni kell, és az említett problémák miatt kérdéses, hogy az egykulcsos szja növeli-e a versenyképességet.

Az említettek miatt valószínűleg nem az egykulcsos adórendszer a jó megoldás, de mindenképpen radikálisan módosítani kell az szja-rendszert. Így tágítani kellene az adómentes sávot, illetve a széles adómentes sávot követően a mai adókulcsok mellett szét kellene húzni a sávhatárokat, néhány kivételtől eltekintve a másik oldalon viszont meg kellene szüntetni a kivételek és mentességek zömét, a főbb jövedelmi forrásokat egységesen kellene adóztatni.

Ezen lépések is el tudnák érni a jelenlegi szja által generált torzulások csökkenését és a közvetlen adóbevételek arányának növelését. Azonban mint minden adóreformnak ennek is van egy előfeltétele: az államháztartási redisztribúció erőteljes mérséklése.