BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Bankóprés - japán módra

A 90-es évtized elején néhány magyar közgazdász - köztük e sorok írója is - azt javasolta, hogy a piacgazdasági átmenet sikere érdekében a Magyar Nemzeti Bank nyomjon pénzt, írjuk le a korábbi rendszerből örökölt belső adósságokat mint rossz hiteleket, és a monetáris, valamint a fiskális politika lazításával (tehát a pénznyomásból eredő többletlikviditással) előzzük meg a vállalati szektor, valamint az államháztartás pénzügyi összeomlását. Nem ez történt.
2004.04.14., szerda 00:00

n E közgazdász páriákat az eretnekeknek méltán kijáró megvetés és kacagás - a kerékbetörés csak azért maradt el, mert már kiment a divatból - keretében részben külföldre száműzték (szerencsére London és az EBRD nem volt Szibéria), részben hallgatásra ítélték. Még 1995-96-ban is felütötték fejüket az eretnek nézetek, de a magyar közgazdászszakma sikerrel nyomta el az újabb zendülést, és a pénznyomást olyan eredendő bűnnek bélyegezte, amit komoly ember még gondolatban sem követ el. Csakugyan?

A japán gazdaság a 90-es évtizedben - egészen 2002 végéig - lehangoló képet mutatott: a korábbi japán csoda romokban hevert, és nem látszott kiút a hosszú stagnálásból. Különös volt ez, mert közben Kelet-Ázsia és az USA dinamikusan nőtt, még Európa is jobban használta ki a kivételesen hosszú globális és amerikai konjunktúrát, mint Japán. A globális gazdaság japán betege akkor kezdett önveszélyesből közveszélyessé válni, amikor megszűnt a globális fellendülés, mert a 2001 márciusa után recesszióba hajló USA, és a szintén gyengélkedő Európai Unió mellett a kómában lévő Japán végképp felidézte egy nagy világgazdasági válság rémképét. 2003-ban azonban a japán gazdaság magára talált, az év egészében mintegy 3 százalékkal, a negyedik negyedévben 7 százalékkal bővült, miközben az eurózóna csak 0,3 százalékkal. Mi történt Japánban, ami felélesztette a kómában lévő beteget, mitől lódultak meg a beruházások, nőtt a termelékenység és bővült a fogyasztás?

Sok válasz lehetséges, de csak egy az igazi. Az elmúlt években a japán iparban végrehajtottak egy csendes átalakítást, a termelést jelentős mértékben az USA-ba és Kínába helyezték át, így az erős jen már kevésbé fogta vissza az amerikai exportot. A jen/dollár árfolyam ugyan kedvezőtlenül változott 2003-ban (a dollár 10 százalékkal gyengült), de a jen/euró árfolyam japán szempontból javult (a jen gyengült 7,7 százalékkal az euróhoz képest), így nőtt az EU-ba irányuló export. Megtalálták az utat a kínai növekedés kiaknázásához: a japán gépipar rendelésállománya 2003 végén 61 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban, és ebben a kínai megrendelések vezető szerepet kaptak. Míg a 90-es évtized elején Kína és Hongkong 6,7 százalékkal részesedett a japán exportból, addig 2003-ban már 18 százalékkal, tehát az amerikai export jelentősége csökkent. A vállalatok GDP-arányos adóssága az 1995-ös 125 százalékról 2003-ra 90 százalékra csökkent, ezzel a buborék lelohadt. De a rejtély megoldása máshol van.

Amikor a 90-es évek elején a japán politikai és pénzügyi vezetés szembesült azzal a hatalmas léggömbbel, amit a 80-as évek vállalati beruházási és hitelezési túlzásai fújtak fel, akkor két út közül választhatott: vagy leírják a rossz hiteleket, vagy görgetik tovább. Az utóbbit választották, majd amikor látták, hogy nem képesek kijönni a saját maguk ásta veremből, akkor az állami költségvetés óriási beruházásokat indított, és bár az állam is eladósodott, maradt a stagnálás. A fő baj az volt, hogy a háztartások nem költöttek, mert a defláció, tehát a negatív infláció miatt arra számítottak, hogy holnap olcsóbb lesz az, amit ma megvennének: elhalasztották hát a vásárlást. 2003-ban már legalább a termelői áraknál megszűnt a defláció, és a fogyasztói áraknál is csökkent a lemorzsolódás, de még nincs pozitív infláció. Mi hozta a fordulatot?

A jegybank új elnöke, Fukui úr szakított elődje, Hajami úr - akit az Economist egyszerűen csak a világ legrosszabb jegybankelnökének nevez - politikájával, és beindította a bankóprést Japánban. Nagyon sok pénzt nyomtak annak érdekében, hogy megtörjék a deflációt a gazdaságban. Az expanzív monetáris és fiskális politika egy év alatt csodát tett. Fukui úr megígérte, hogy addig nyomja a pénzt, amíg "egészséges infláció" nem lesz Japánban, és állja a szavát.

A világ közgazdasági közvéleménye ma már úgy tartja, hogy Japánban a 90-es évek elején pénzt kellett volna nyomni, és egy expanzív monetáris, valamint költségvetési politikával megelőzhették volna a hosszú stagnálást. Ez a nem ortodox gondolkodás sikere, ami a 90-es években nálunk is hatott volna - ha engedték volna.











Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.