Irak Magyarországon

Lett egy újabb euróbevezetési céldátum. Az ellenzék egyfelől azért szomorú, mert 2010 túl messze van, másfelől meg azért is, mert a gazdaság állapota pocsék. Felfedezhető itt némi ellentmondás (ha a gazdaság romokban hever, nincs az az időpont, amely ne lenne túl közel), de hagyjuk. Pláne, hogy kormányoldalról tudjuk: lassabban jön az euró, de útja biztonságos lesz.

Szóval, ahogy az ilyenkor szokás, mindenki mondja a magáét. A demagógiadíjat a héten azon politikusainknak oszthatjuk ki - Keleti Györgytől Demszky Gáborig -, akik sérelmezték, hogy némelyek kampánytémává silányítanák az iraki fejleményeket. Tréfás életkép: közelednek az európai parlamenti választások, ezért hallgatunk arról, amiről az egész világ beszél. A Fidesz vezetői nyilván tisztában vannak azzal: az emberek zöme nem hiszi, hogy a nyugati világ nemes feladata demokráciát exportálni az ősi Keletre, de legalábbis utálja, ha ehhez képest embereket kínoznak és aláznak meg. Vagyis azok nyerhetnek az ügyön, akik képesek az élére állni. Innen nézvést nem véletlen, hogy minden pártnak tárgyalni van kedve. Más kérdés, hogy az egész Irak-dilemmára - választásoktól függetlenül - illene bátor és tisztességes választ találni.

A kormány emellett az emelkedő benzinárak problematikájára is keresi a megoldást. Hogy megint június 13-ánál kössünk ki: komoly balszerencse, ha ilyentájt mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk a benzinkutaknál. Amikor valami drágul, mindig a kormány hibás, sosem a piaci körülmények. (Utóbbiakat nehézkes nevesíteni.) A kabinet kétforintos verziójára mindenesetre tüstént húszforintos fideszes reakció érkezett. Hiába, a költségvetés bevételi oldaláról kieső összegeket nem az ellenzéknek kell előteremtenie. Persze ez így is van rendjén. (GA)