Lesz-e több az öt százalékból?

A magyar lakosság öngondoskodásra való hajlama az EU-csatlakozást követően aligha változik meg varázsütésre - hangzik a piaci szereplők egyöntetű véleménye. Javítani pedig lenne min, hiszen azzal aligha tudunk büszkélkedni, hogy az egy főre jutó biztosítási díjbevétel - függetlenül a biztosítók évek óta produkált két számjegyű növekedésétől - az EU-átlag alig öt százaléka.

A prognózisok szerint a magyarországi árszintnek néhány éven belül el kell érnie az európait, ám úgy tűnik, hogy a hazai szereplők egyelőre nem folyamodnak ehhez a lépéshez. Sőt. Egyes piaci szereplőknél új termékekkel, új díjakkal találhatják szembe magukat az ügyfelek.

A tavaly novemberi, kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (gfb) piacon bekövetkezett mozgások - amely korábban nem látott ügyfélvándorlást jelentett - ugyanis elindítottak valamit. Az újonnan színre lépők - akik piacszerzés okán olcsó árakkal nyitottak - több társaságtól is komoly állományt csábítottak el. Válaszlépésnek tekinthető az Allianz Hungária Biztosító májusban elindított Európai mobilitási programja, amelynek keretében tíz autótípusnál hozakodott elő kedvezményes díjakkal, s nem titkolt szándékkal több tíz ezer szerződést remél ettől az idén.

Az Union és az Uniqa a többéves gépjárművek tulajdonosait célozta meg új termékével, remélve, hogy azokat is vissza lehet csábítani a cascopiacra egy diszkontárú konstrukcióval, akik a lízing- vagy részletfizetési szerződés lejárta után nem vállalják ennek a költségeit. Mások szerint ez korántsem olyan egyszerű, utalva saját példáikra, ahol minimális érdeklődés mutatkozott a termék iránt a 3-4 évnél idősebb autókkal rendelkezők körében. Több biztosító a szolgáltatás, a termékstruktúra terén morfondírozik változtatáson, s persze az sem kizárt, hogy a díjak is lefelé tendálnak. Amennyiben a casco üzletág nyereségessége ezt lehetővé teszi - tehetnénk hozzá -, hiszen a gfb a legtöbb helyen veszteséget hoz, s arra aligha lehet számítani, hogy a tulajdonos jó szemmel nézné majd a profitabilitás apadását.

Az ügyfeleknek mindenesetre azzal sem árt tisztában lenniük, hogy a nemzetközi károk növekedését, a javítói munkadíjak emelkedését, a személyi sérüléses kárterhelés alakulását előbb-utóbb a biztosítók érvényesítik a díjakban. Ez leginkább a gfb-ben csapódhat le, hiszen az uniós árak tekintetében leginkább ezen a téren van a legnagyobb elmaradásunk. (Ez már a szomszéd országnak is szemet szúrt, hiszen nem véletlen, hogy akad olyan osztrák biztosító, amely magyarországi szerviz esetén jóval kedvezőbb árakkal csábítja az osztrák ügyfeleket.) A kárhányad idei alakulása mindenesetre sok mindenre rávilágíthat: kiderülhet, hogy az alacsony árakat kínáló társaságok tudják-e tartani tarifáikat, illetve az állománybővülés mely szereplőknek adhat nagyobb mozgásteret a díjaik megállapításánál.

Kérdés persze, hogy a cascopiacon tapasztalható 30 százalékos penetrációt érdemben meg lehet-e dobni. A biztosítók bizakodóak, mondván, az életszínvonal javulása sokat nyomhat a latban. Ha nem is rövid, de középtávon mindenképp. S ezzel párhuzamosan többen kötnek majd lakás- és életbiztosítást is. Legalábbis a piaci szereplők ettől a három szegmenstől várnak nagyobb ugrást, s ha díjcsökkentésre ezen a téren nem is kell számítani, új termékekre mindenképp. Az éleződő verseny itt ezt kényszerítheti ki.