Összeadás, kivonás

Két fél kevesebb, mint egy egész - jutott a számtan szempontjából meghökkentő, politikailag ellenben logikus következtetésre Medgyessy Péter. A miniszterelnök retorikájában az EP-választások közeledtével ismét előkelő pozícióba került a széthúzás ostorozása. Ennek köszönhetően megtudtuk, a nemzet felemelkedését mindig is az egyetértés hiánya akadályozta. Szóval, árokbetemetős időket élünk. Hamarosan kiderül, megint fogékony lesz-e a közönség arra, aminek két esztendeje rajtaütésszerű kormányváltás lett a következménye.

Egyre markánsabban látszik, a hatalomban lévőknek mennyivel színesebbek a lehetőségeik önmaguk népszerűsítésére. Miközben Orbán Viktornak és a Fidesznek a nemzeti petíció menedzselésén és a kormányfő fiának vegzálásán túl sok újdonság nem jut eszébe - na jó, bemutatták az Európa-programot is -, a koalíció fölöttébb populáris témát melegített fel. Bejelentették, a sorkatonáskodással korábban szakítanak, mint ahogyan tervezték. Hol az az ifjú és az az anya, aki ne lenne boldog egy ilyen hír hallatán?

A hét legszappanoperásabb története mégis a külhonba delegálandó választási pártmegbízottaké. A pártok korábban - kétharmadosan - megállapították, az üdvözítő megoldás az, ha embereik számlálják meg a külképviseleteken leadott egy-két szavazatot. Aztán valaki bedobta, hogy sokba kerülhet ez nekünk, szegény adófizetőknek. Erre sorban visszavonult mindegyik. Pillanatra úgy tűnt, a módszert kiötlő Fidesz benne marad nyakig, de vezetői célravezetőbbnek látták megfutamodni. Okosan tették. Az állampolgárok nem szeretik, ha feleslegesen költik a pénzüket.

Már csak az a kérdés: ezek a derék állampolgárok vajon tudják-e, hogy távolba szakadt honfitársaink elektronikus úton történő megszavaztatása nem feltétlenül olcsóbb? (GA)