Újra romlott az egyensúly

Az infláció esetében kellemes, a külső egyensúlyi mutatókban kellemetlen meglepetés érte a számokra figyelőket a héten. A várakozásoknál némileg kisebb, 6,9 százalékos volt egy évre arágulás áprilisban. A márciusi 6,7 százalék után a piac 7,1 százalékos árindexre számított. Az elmúlt három hónapban a fogyasztói árindex rendre kellemes meglepetést keltett, aminek következtében ma már egyértelműen laposabb inflációs pályára számítanak a szakértők. A piac egységesen azt gondolja, hogy az éves drágulás mértékének csúcsa 7-7,5 százalék között lehet, év végére pedig 6 százalék körüli szintre szelídül a pénzromlás mértéke.

A várakozásoknál magasabb, 353 millió eurós hiánnyal zárt a külkereskedelmi mérleg márciusban. A nagyobb deficit elsősorban az import meglódulásának következménye: a behozatal euróban számolva 16 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Eközben a kivitel is jól teljesít, hiszen itt 14 százalékos volt a növekedés. Egyelőre nem világos, mi okozhatta az elmúlt év közepe óta tartó javuló egyensúlyi trend megtörését. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a magas márciusi behozatal főként a nagyvállalati kör csatlakozás előtti, taktikai célú készletfeltöltésével, a negyedéves elszámolásokkal kapcsolatos árumozgásokkal és kisebb részben a fogyasztási célú behozatallal magyarázható. Amenynyiben az első tényező súlya meghatározó, úgy a mostani romlás ideiglenes lehet, hiszen a készletnövekedés előbb-utóbb exportként is jelentkezik. Erre egyébként jó esély van, hiszen egyelőre nincs jele annak, hogy a hazai termékek iránti külső kereslet csökkenne. Közvetve a külpiaci konjunktúrát igazolja az is, hogy a német export látványosan emelkedik.

A kormány előállt az új makrogazdasági pályával, mely a 2010-es euróövezeti csatlakozás feltételeit teremti meg. A program nem túl konkrét, több helyen ellentmond az elmúlt 10-15 év választási ciklikusságának, ugyanakkor a cél teljesíthető. A kormány most megteremtette magának azt a haladékot, amely úgy csökkenti a konvergencia politikai kockázatait, hogy közben még nem erodálja a gazdaságpolitika hitelességét. (MI)