Az új tagok közönye

Mindeközben a kulisszák mögött kritikusabb volt a hang. Diplomaták, parlamenti és bizottsági munkatársak körében csakúgy, mint újságírók között akadt, aki "katasztrofálisnak" nevezte, hogy abban a Lengyelországban, amelynek tagságát annyira fontosnak tartották nyugaton - még felkészületlenségi deficitek felett is hajlandók voltak szemet hunyni -, a lakosság ötöde vette csak a fáradságot, hogy az urnákhoz járuljon, aztán ők is az EP-mandátumok közel felét szélsőségeseknek, vagy legalábbis euroszkeptikusoknak juttatták. Szlovákiában, ahol éveken át sorskérdést csinált a politika abból, hogy EU-tagságban is utolérjék a csatlakozásra hamarabb startolt cseh szomszédot, az EP történelmének legbotrányosabb érdektelenségét sikerült produkálni, 16 százalékos részvétellel.

Tiszta szerencse, hogy legalább a déli újoncoknál viszont átlagot meghaladó volt az aktivitás - 82,3 százalékos Máltán, 71,9 százalékos Cipruson -, mert ha ez sincs, elgondolni is rossz, miként festett volna csatlakozó tízekre vetített részvétel. Így most valamivel meghaladta a szavazók negyedét, de persze ilyen eredményt is eddig csak a közismerten EU-szkeptikus brit földön jegyeztek fel (öt éve), és azóta is mint riasztó példát volt szokás emlegetni. Mindez azért is keltett feltűnést, mert az EU-bővítések történetére idáig az ellenkezője volt a jellemző. Az új tagországokban legalább az első európai választások iránt mindig átlagot meghaladó volt az érdeklődés. Sokan most is éppen tőlük várták, hogy felfelé húzzák majd az amúgy előre látható csekély uniós szavazati részvételi arányt. Fordítva történt.

Miért? A magyarázatok egy része persze sok esetben belpolitika-specifikus. A szavazók az újak körében mindenütt a kormány ellen szavaztak, sok esetben általában is a főáramlatot képviselő politikai elit egészét büntetve. Leginkább úgy, hogy a hagyományosan ezek valamelyi-két támogatók többnyire otthon maradtak, és szabadon hagyták a pályát a számarányukban talán elenyésző kisebbséget alkotó, de jól mozgósítható szélsőségek számára. Csak hát az is a demokrácia része, hogy ha a többség hallgat, akkor ezzel is szavaznak, azokat hozva játékba, akik ilyenformán a szavazásra jogosultak 5-10 százalékának támogatásával is pozícióba - esetleg (mint a lengyel EP-mandátumok esetében) már-már többségbe - kerülhetnek.

Pat Cox mindenesetre úgy vélte, hogy az eredménynek "ébresztőként" kell hatnia a politikai elit számára, különösen azon országokban, ahol népszavazásra készülnek bocsátani a majdani EU-alkotmányt. Persze, voltak olyan vélemények is, hogy az újaknál tapasztalt érdektelenség a tagsági éretlenséget demonstrálta. Arra a leegyszerűsített EU-képre utalt, amelyben sokan a tagságban csak pénzügyi támogatást látnak, nem pedig kölcsönösen előnyös közös politikák demokratikus, együttes formálását.

De a leggyakoribb magyarázat a tétek meg nem értésére, alapvető tájékozatlanságra utal. És valóban: valahol itt boszszulja meg magát a politikai - vagy akár a média- - elit sokat emlegetett vonakodása attól, hogy az unió működésének logikájáról, lényegéről kommunikáljon. Tény, hogy egyszerűbb elintézni az Európai Parlamentet azzal, mintha az egész csak másodlagos szereplője - afféle túlfizetett talk-show színháza - volna az uniónak. Több időt, leleményt igényel annak megértetése, hogy egy olyan uniónak vagyunk a tagjai, amelyben a születő törvények nagy része előbb-utóbb nemzeti törvény is. E törvények nagy többségét pedig nem lehet megalkotni az EP valamilyen formájú egyetértése nélkül. Aki tehát itt képviselő, az ugyanúgy nemzeti(vé váló) törvényeket alkot, mint aki a nemzeti törvényhozásban ül.

Gyanítható, hogy ez az üzenet az emberek nagyon nagy többségéhez mindmáig nem ment át. Cserébe ők sem mentek szavazni. Üresen hagyva a terepet azoknak, akik legalább annyit tudtak, hogy mit nem akarnak. Például európai integrációt.

Coxnak alighanem igaza van. Ébresztőként kell, hogy hasson ez mindazok számára, akik nem ebben az irányban hisznek. Máskülönben idővel csak a hitük marad.

Csak hát az is a demokrácia része, hogy ha a többség hallgat, akkor ezzel is szavaznak.