Eredményesen is lehet gyógyítani

Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon alig hárommillió járulékfizetőre jut tízmillió eltartott, az arány évről évre romlik. S annak ellenére, hogy százmilliárdok hiányoznak a rendszerből, a lakosság terhei sem adók, sem járulékok formájában tovább nem emelhetők. Nincs más út, magántőkével kell kiegészíteni az egészségügynek juttatható közpénzeket, de ehhez szükség van a jelenleginél hatékonyabb és költségkímélőbb ellátás megszervezésére.

Ez év tavaszán a kormány egészségügyi reformokért felelős biztosa egy olyan törvénytervezettel állt elő, amely az 1994-ben kidolgozott, majd immár több mint öt éve a veresegyházi régióban bevezetett, s mára az ország 11 körzetére kiterjedő irányított betegellátási modellre építkezik. E rendszerben - amelyben az OEP fejkvóta alapon juttatja el a pénzt az egészségügyi szolgáltatóknak - ellátásszervezők tervezik meg a legoptimálisabb betegutakat. Ettől - a biztosítóval szerződésben lévő intézményeket tekintve - természetesen térítésfizetés nélkül is eltérhet a beteg.

A csapatmunka pillére a háziorvos, aki anyagilag is érdekelt páciense egészségének megóvásában, s betegeinek definitív ellátásában. Nem érdekelt a fölösleges vizsgálatok elvégzésében a szakrendelő és a kórház sem, hiszen, ha az említett fejkvótából sikerül megtakarítani, azt saját intézménye fejlesztésére fordíthatja.

Nem vitaható, hogy a hazai egészségügy siralmas állapota ellenére is jó színvonalú szolgáltatást nyújt a betegeknek, de a jelenlegi szerkezeti és finanszírozási struktúra megközelítette hatékonysága maximumát. Indokolatlan különbségek vannak a társadalombiztosítási források elosztásánál is. Aránytalanul nagy a központi régió részesedése az egyetemi központokkal nem rendelkező régiók kárára.

Olyan változtatásokra van szükség, amelyek a betegségek megelőzésére ösztönöznek, javítják az ellátás színvonalát, mérséklik a hozzáférésben mutatkozó területi egyenetlenségeket és végül, bevonják az ágazatba a magánszektor befektetéseit. Az új rendszer a gyógyítás eredményében és nem a teljesítmények öncélú növelésében teszi érdekeltté az egészségügyi intézményeket.

A megoldás lehetséges alternatíváját próbálja hasznosítani a sokat bírált, ellátásszervezésről szóló törvénytervezet, amely az egykori veresegyházi modell továbbfejlesztett rendszerének országos kiterjesztéséhez adna zöld utat. A tervezet - helyesen - eltér az eddigi gyakorlattól, hiszen az ellátásszervezők önállóan szerződhetnének a gyógyintézményekkel, és š15 százalékkal eltérhetnének a deklarált tb-díjtól. Természetesen - például az érdekeltséghez kötve - szükséges szabályozni, hogy a betegellátás minősége mindenkor garantált legyen.

Sok vita van az ellátásszervezők tulajdonosai körül. Véleményünk szerint - az egészségügyi szolgáltatóintézményeket kivéve - bárki, az önkormányzatok, de a lakosok is tulajdonosok lehetnek. Ám a legnagyobb befektetők valószínűleg a bankok és biztosítók lesznek. S mivel az ő elemi érdekük a szakmai biztonság, kár lenne kizárni a körből a szakmai befektetőket. Tény azonban, hogy a rendszer igazi mozgató ereje nem a magántőke rendszerbe kerülése, hanem az eddigi működtetők elkötelezettsége.

Az Irányított Betegellátás Szervezők Szövetsége egyébként azt javasolja, hogy a törvénytervezetről folyó vitákban csakis az ellátásszervezés országos kiterjesztéséről essék szó. Az érintett minisztériumoknak ezzel párhuzamosan kellene foglalkozni az ágazat modernizálásához kapcsolódó egyéb kérdésekkel, közte az áfa, az amortizáció, a privát tőke bevonásának, illetve a társadalombiztosítás és a kiegészítő biztosítások elkülönítésének ügyével.

Kár lenne, ha politikai viták vagy félreértések miatt meghiúsulna az irányított betegellátási rendszer országos kiterjesztését szabályozó törvény, amely a szolidaritási elvű biztosítás fenntartásával költséghatékony és finanszírozható egészségügyi rendszert teremthet.