Két elnök, két eset
A parlamenti erők közül kettőben érezték úgy, haladéktalanul nagy horderejű következtetéseket kell levonni az európai parlamenti választásokból. Miközben a Fidesz és az SZDSZ visszafogottan örvendezik, a súlyosan bukott MSZP és a túlteljesítő MDF igyekszik mielőbb kihasználni az újonnan nyílt lehetőségeket.
A szocialisták esetében tiszta a képlet. A vereség már megint ráébresztette a párt prominenseit, hogy a dolgok nem mehetnek tovább a régi módokon. Ebben benne foglaltatnak a személyi kérdések is. Az MSZP történetének utóbbi szűk évtizedén végigpillantva látjuk: Horn Gyula távozása óta rendre felmerült a dilemma, ki irányítsa a pártot. Hosszabb távon. Kovács Lászlót ugyanis valamiért soha senki nem tekintette tökéletes megoldásnak. Permanens vezetési válságnak talán túlzás nevezni, ami zajlott és zajlik, de hogy a mostani erjedés sem válik a párt hasznára, nem vitás. Ennek tükrében bölcs döntés előre hozni a tisztújítást. Így ez év októberében kialakulhat a csapat, amelylyel még lehet idő felkészülni 2006-ra. Ehhez "mindössze" azt az embert kell megtalálni, aki képes integrálni a "hagyományosan" szerteágazó szocialista érdekeket.
Dávid Ibolya mindeközben felbátorodott. Eddig is úgy tűnt, mindent egy lapra tesz fel, most ráerősített. A régóta zsugorodó, ám teljesítményével új erőre kapó MDF - táborában körberajongott - elnöke nem taktikázott: jó előre bejelentette, 2006-ban is egyedül vágnak bele. Dávid Ibolya tíz százalékot ígért. Ez egyrészt nem kevés a mostani öthöz képest, másrészt ennél kevesebbet nem ígérhet az elnök. Azért sem, mert nagyjából ennyi kellene egy - a mostanihoz hasonló - húsz-egynéhány fős frakció öszszehozásához.
Embert, pártot próbáló feladat. (GA)
