Választások után és előtt

n Az aggodalom abból adódik, hogy a reményekkel szemben a magyar gazdaság közvetlen, rövid távú politikai indíttatású rángatása a rendszerváltástól távolodva nem mérséklődik, hanem egyre inkább meghatározóvá válik. Egymással szöges ellentétben álló politikai hitek, értékrendszerek és illúziók menetrendszerű váltakozása fájdalmassá, gazdasági értelemben nehézzé teszi, és időben is széthúzza a hazai piacgazdaság kiépülésének, illetve a gazdasági felzárkózásnak egyébként sem problémamentes folyamatát.

A választások után és előtt a gazdasági szereplőket most két kérdéskör izgatja leginkább. Egyrészt, hogy a legutóbbi időben a magyar gazdaságról megjelent, enyhén szólva is felemás mutatók után hogyan alakulnak a rövid távú folyamatok, másrészt, hogy mi is történik a magyar gazdaság középtávú fejlődését meghatározó, és a rendszerváltás óta napirenden lévő, de állandó halasztást szenvedő úgynevezett nagy elosztórendszerek - egészségügy, oktatás, önkormányzat, közigazgatás stb. - előbb-utóbb meg nem kerülhető reformjával.

Magam a hazai politikának a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatását nem tartom olyan meghatározónak, mint ahogy azt sok szakértő, de különösen a közvélemény általában gondolja. Az viszont igaz és bizonyítható, hogy a politika ma már szerény szerepet játszik a gazdasági folyamatok kedvező irányú alakításában. Ebben a külső, nemzetközi és belső piaci erők vették át a fő szerepet, ugyanakkor a valósággal nem számoló, tisztán politikai célzatú gazdaságpolitikai intézkedések komoly akadályokat és nehézségeket támasztanak. A politika tehát sokat ronthat, de keveset segíthet a hazai gazdasági folyamatokon. Remélhető, hogy az EU-csatlakozás után a nemzeti érdekek köntösébe bújtatott pártpolitikai szándékok és törekvések még inkább viszszaszorulnak, ezért is lenne kívánatos az euróhoz való mielőbbi csatlakozásunk.

Ami a rövid távú kilátásokat illeti, ebben sokkal inkább a külső, nemzetközi feltételek játszanak szerepet. Bár egyértelmű és masszív globális gazdasági fellendülésről nem beszélhetünk, de a gazdasági növekedésről, a beruházásokról és a külföldi tőkebeáramlásról képet adó számok jól érzékeltetik, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja, versenyképessége még a viszonylag szerényebb külső helyzetjavulásra is kedvező választ képes adni. A külső és a belső egyensúlyi helyzet - és ezzel összhangban az infláció - valószínűleg elérte mélypontját. Az egyensúlyi mutatókban látványos javulásra az év hátralévő részében aligha számíthatunk, amennyiben viszont a növekedési dinamika folytatódik, úgy az egyensúlyi mutatók fokozatos lassú javulására számíthatunk. Azt nem merjük feltételezni, hogy a 2004. évi egyensúlyjavulást segítő eddigi kormányzati lépések módosulnának és olyan intézkedésekre kerülne sor, amelyek rontják az államháztartás helyzetét. A nemzetközi konjunktúra lassú erősödése esetén - még a belső politikai viták kiéleződése közepette is - a magyar gazdaság helyzete javul, a termelés és a fejlesztés dinamikája erősödik, az egyensúlyi feszültségek oldódnak, az infláció is csökkenő trendre vált.

Megítélésem szerint a jelenlegi kormányzat mostani veresége nem annyira a rövid távon kirajzolódó gazdasági kilátásokat érinti mindenek előtt, hanem sokkal inkább a középtávú lehetőségeket bizonytalanítja el. A választások után a veszély nem az ellenzék által hangoztatott "megszorító csomag" esetleges érvényesítésében van, hanem éppen ellenkezőleg: a választási vereség után, de a 2006-os választásokra tekintve a kormányzat még az eddigieknél is kevésbé lesz eltökélt az elkezdett elosztórendszerek reformjának továbbvitelében. Ismerve az egyes reformok kidolgozottságát és a bevezetés időigényét nagyon is kérdéses, hogy a választásokig hátralévő időszakban a kormány felvállal-e súlyos társadalmi-gazdasági feszültségeket generáló, jelentős csoportok érdekeit és viszonyait érintő változtatásokat. Középtávon a veszély tehát abban van, hogy ismét halasztódik a rendszerváltás óta esedékes, döntően az államháztartás gazdálkodását érintő területeknek, a piacgazdaság működési logikájával harmonizáló átalakítása. A nagy elosztórendszerek "piacosítása" nélkül pedig tovább élnek és hatnak az államháztartás túlköltekezésére irányuló erők. Az egyensúlyt kikezdő társadalmi gazdasági erők továbbélése ugyanakkor apasztja az egyébként sem túl acélos növekedési potenciálunkat.