Jövő szerdán - alig kilenc nap múlva - jön el Irakban az igazság pillanata: ekkor kellene a koalíciós (amerikai) hatóságnak átadnia a polgári hatalmat az Ijad Allavi vezette ideiglenes kormány kezeibe. A Biztonsági Tanácsban elfogadott menetrend szerint Allaviék fél éven belül, de legkésőbb 2005. január végéig nemzetgyűlési választásokat rendeznek - ekkor nagyobb legitimitással rendelkező átmeneti kormány alakulna; 2005 őszén népszavazáson fogadnák el az időközben kidolgozandó új alkotmányt; ennek alapján 2005 decemberében teljes értékű választásokon jelölnék ki a valóságos új kormányt, amely 2006 januárjában venné át hivatalát, s ekkor érne véget a külföldi (amerikai) megszállás is.
Az elkövetkező másfél év minden hónapja kritikus lesz Irak és a körülötte bábáskodó hatalmak - talán nem túlzás azt mondani: a világrend - szempontjából. De ugyanilyen kritikusnak mutatkozhat a következő kilenc nap is. A leendő másfél év tétje az, hogy az ország ne legyen rosszabb állapotban, mint volt 2003 márciusában, az invázió kezdete előtt (s itt nem érdemes azzal példálózni, hogy Szaddám nélkül mindenképpen jobb). A következő kilenc nap tétje a mindennapos működőképesség. Azok az erők, amelyeknek ez nem érdeke, az őrületig fokozzák majd fegyveres támadásaikat az iraki határokon belül a leendő polgári hatalom képviselői és valamennyi idegen katona, valamint a kulcsfontosságú gazdasági létesítmények (olajvezetékek) ellen; a határokon kívül elsősorban a térségben tevékeny brit és amerikai alkalmazottak elleni támadásokra kell elrettentés gyanánt számítani. A támadások heve távlatilag nyilván csökken, teljes megszűnésük fogja talán a normalitás beálltát jelezni. (SzH)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.