Emlékezzünk az első "terror elleni háborúra"

Az első világháború okai sokáig rejtve maradtak a közvélemény és a történészek számára. A világ egyéb térségeihez képest Európa akkor gazdasági hatalmának csúcsán volt, a legnagyobb államok között többé-kevésbé évtizedek óta béke honolt, egy technológiai boom forradalmasította - és valójában globalizálta - a világgazdaságot. Az egyre gazdagabb európaiak számára 1914 nyara békés, tunya időszak volt. Mint később kiderült, évtizedekig ez volt az utolsó igazi békeidő.

Akkor nyáron terroristák megölték a Habsburg-trónörököst, Ferenc Ferdinándot Boszniában, erre válaszolva Ausztria inváziót indított Szerbia, egy akkori, feltörekvő szláv állam ellen. Oroszország mozgósítást rendelt el Szerbia védelmére, Németország "megelőző" háborút indított Francia- és Oroszország ellen úgy, hogy Franciaországot Belgiumon keresztül rohanta le. Nagy-Britannia Franciaország és Belgium segítségére sietett. Szeptember végére pedig a háborús tűzvész elárasztotta egész Európát.

Mi volt az oka annak, hogy a kirakós játék egyes elemei ilyen képpé álltak össze? Az egész csak balszerencse volt, elhibázott számítás, a bürokrácia melléfogása?

Mint utóbb bebizonyosodott, a német vezérkari főnök, Helmuth von Moltke háborút akart 1914 nyarán. Amint David Fromkin történész rámutatott a legújabb, Európa utolsó nyara című könyvében, Moltke attól félt, hogy Oroszország túl nagy ipari potenciálra tesz szert, és néhány év múlva sikeresen ellenállna Németország támadásának. Moltke addig akarta elözönleni és legyőzni Oroszországot, amíg Németországnak voltak győzelmi esélyei.

A trónörökös meggyilkolása tökéletes ürügy volt a háború megindításához. A németek - azon várakozás alapján, hogy a lépés háborúhoz vezet - Szerbia lerohanására biztatták a szövetséges Ausztriát, amivel elkerülhetővé vált volna, hogy az eseményekért Németországot okolják. Mint Fromkin rámutat, Ferenc Ferdinánd megölése alapot adott Németországnak egy európai háború megvívására, akkor, amikor a számításai szerint még volt esélye egy ilyen háború megnyerésére.

A számítások azonban katasztrofálisan elhibázottnak minősültek. A császári Németországot valójában nem fenyegette az orosz ipari dominancia, amint attól Moltke tartott. Emellett hibásak voltak a katonai számítások is, mert Németország nem tudta kiütni Franciaországot, hogy utána meghódíthassa Oroszországot. A harcok véres állóháborúba torkolltak, a cári Oroszország összeomlott, megnyitva az utat a bolsevik forradalom számára.

Az első világháború kirobbantása bármely más eseménynél pusztítóbb hatással volt a világ gazdaságára. Elvérzett egy korosztálynyi ifjúság, létrejöttek a feltételek a generációval későbbi második világháború számára, megnyílt az út 75 évnyi szovjet kommunizmus számára, és mozgásba jöttek a pénzügyi instabilitás mechanizmusai, amelyek elvezettek a nagy válsághoz és a nemzetközi kereskedelmi rendszer összeomlásához.

Mindez most azért fontos, mert Amerika tavaly háborút indított, amelyben egy terrortámadás szintén csak ürügy volt, nem pedig valódi ok. A Bush-kormányzat már a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt harcot akart indítani Szaddám Huszein ellen, de ehhez nem tudta megszerezni

a közvélemény támogatását. Ugyanúgy, amint azt Fromkin Németország esetében kimutatta, a Bush-kormányzat manipulálta az amerikai közvéleményt, hogy a terror elleni háború részeként támogassa az Irak elleni támadást, jóllehet Iraknak semmi köze sem volt az Amerika elleni terrortámadásokhoz. A világból nem tudott bolondot csinálni a Bush-kormányzat, de sok amerikaiból igen, legalábbis egy időre.

Dokumentumok, visszaemlékezések és interjúk sorából tudjuk, hogy 2001. szeptember 11. csak ürügy volt, mert Richard Cheney, Donald Rumsfeld és Paul Wolfowitz a 90-es években végig háborút akartak indítani Szaddám ellen. Mohóságuknak több oka is volt. Ellenőrzést akartak szerezni az iraki olajvagyon felett, Szaúd-Arábia összeomlása esetére új bázist akartak a Közel-Keleten, és meg akarták védeni Izraelt Szaddámtól. Emellett eltúlozták az Amerika gyengesége miatti félelmeket, csakúgy, mint azt Moltke tette az oroszokkal szemben.

Amint azt láttuk az első világháború kapcsán, a hazugságokra alapozott háborúknak egy sor előre nem látható, katasztrofális következményük van. Az iraki háború mellékhatásaként fokozódik a stabilitásra és a biztonságra leselkedő veszély, az atomfegyverkezés átterjedhet Iránra, a nukleáris hatalom Pakisztán pedig egy nap szélsőségesek uralma alá kerülhet. A világ vezetőinek össze kellene gyűlniük és meg kellene emlékezniük az első világháborúról, abban a reményben, hogy eleget tudnak tanulni a katasztrófa megismétlődésének elkerüléséhez. Az iraki háború nem egyenlő az első világháborúval, ahhoz pedig van elég idő, hogy elkerüljünk további, pusztító következményekkel járó hibákat.