Különbözeti bankjáradék

Az igazságosság és a jövedelmi különbségek részleges kiegyenlítése olyan szempontok, melyeket értelmesen csak a természetes személyek adózási kötelezettségeinek kialakításánál lehet figyelembe venni. Ez jutna érvényre a személyi jövedelemadó progresszivitásában, de közvetett módon a differenciált kulcsú általános forgalmi adónak is lehet - a különböző jövedelmi csoportok eltérő fogyasztási szerkezete által okozott - jövedelmi különbséget csökkentő vagy éppen fokozó hatása.

Ezenkívül lehet számolni az "externáliákkal", azaz bizonyos tevékenységek által okozott többlet közkiadásokat fedező fogyasztási adókkal. Van példa a járadékszerű jövedelmek állami elvonására, például a hazai földgázkitermelés esetén. Itt él tovább a marxi földjáradék-elmélet, s tegyük hozzá, indokoltan.

Egy adóreformnak, ha lenne ilyen szándék, az volna a dolga, hogy a GDP arányaiban csökkenő államháztartási kiadásokkal számolva, nagyjából a fenti elveket alkalmazva, figyelembe véve az egyszerűség, átláthatóság, hatékony beszedhetőség szempontjait, megszabadítsa a mai magyar adórendszert bonyolultságától, a diszfunkcionálisan működő kedvezmények dzsungelétől. Jelenleg nem ebbe az irányba haladnak a dolgok.

Ha az államháztartás hiányát a bevételek növelésén keresztül lehet csak csökkenteni, akkor erre az adóemelés a megfelelő eszköz. Ezt például a társaságiadó-kulcs emelésével lehetett volna elérni. A pénzintézeti szektornak az általánostól eltérő adóztatása megért volna valamiféle szakmai indoklást.

Az nem indok, hogy a bankok tavalyi, idei nyeresége a szektor "önhibáján kívül" szokatlanul nagy, a lakáshitelekhez tapadó állami támogatás vagy a verseny hiánya miatt. Versenyt korlátozó kartellmegállapodást a versenyhivatal ugyanis nem állapított meg, a kamattámogatásból viszont a keresleti-kínálati viszonyok függvényében részesedik a folyósító bank és a hitelfelvevő. Akkor a bankokra kirótt különadó valamiféle monopoljáradék lehet, olyan jövedelem, ami a bankoknál, az állam, a szabályozás által teremtett különleges helyzet miatt keletkezik, s mint ilyen elvonandó: bankjáradék. Bár lehet - a piaci logika azt sugallja -, hogy a bankoknál most a szokottnál nagyobb profitként jelentkezik az a jövőbeni céltartalék-képzési igény, amelyet előrevetít a deviza- illetve ingatlanhitel-állomány dinamikus növekedése, ez az egyedi ügyfelek szintjén ma még nem mutatkozik problémásnak. Később viszont erre az államháztartás egyensúlyi problémaihoz képest nem túl jelentős összegre - mindegy 30 milliárd forintra - szükség lehet.

Az is optimista elképzelés, hogy e bankjáradékból annyi fog befolyni, mint amennyi a bankok mérlegéből előre jelezhető. Miután mégsem a társasági adó alapja lett e különadó alapja, hanem a hitel- és betéti kamatok közötti különbözet, ezért feltételezhető, hogy a bankok fel fogják éleszteni azt a mérleget alakító pénzügyi innovációs képességüket, amellyel már egyszer éltek, abban az időben, amikor a még költséges kötelező tartalékolás alól kivontak forrásokat, számszerűen elég jelentős nagyságrendben.

Az ilyesfajta pénzügyi innováció is inkább a nagyobb pénzintézetek privilégiuma, s lehet, hogy az is ösztönözte őket arra, hogy a felkínált 2-3 rossz megoldás közül éppen a kamatkülönbözeti különadót tartsák a legelfogadhatóbbnak. Azt a megoldást, amely semmiféle szakmailag alátámasztott adórendszeri koncepcióba nem illik bele.

Ami az új adónem okozta többletteher ügyfelekre való áthárításának kérdését illeti, ugyancsak ellentmondásos érveléssel vagy egy jövőre nézve nagyon dinamikus fejlődés feltételezésével találkozhatunk. Ugyanis az indokolatlan banki többletnyereségek keletkezésében a verseny hiánya játszott állítólag jelentős szerepet, 2005-től viszont az ügyfelekre való áthárításnak csak a verseny tudna hatékony korlátot szabni.

Egyébként a piacot legkevésbé az egyösszegű, vissztehermentes, kötelező befizetések torzítják. A mostani, két évre szóló kamatkülönbözeti különadó célját tekintve közel állna ehhez, ha nem váltana ki a vetítési alapot átalakító magatartást. Szakmai szempontból ezért következetesebb lett volna az idei évre és jövőre bankonként előre megállapodni egy rögzített összegnek az államkasszába való befizetésében.